|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAz ördög ügyvédjeHungler Tímea
A jóvágású Keanu Reeves a napfényes Floridában sztárügyvédként éppen egy elvetemült pedofilt véd, mikor bekapcsolódunk a történetbe. Hősünk fényesen ívelő karrier előtt áll: pályáján újabb előrelépés egy New York-i ügyvédi iroda állásajánlata.
Az Amerika elsőszámú közellenségeit védő kamara feje, Al Pacino fura figura: folyékonyán löki a kínait és az oroszt, félreérthető kijelentéseket tesz Istenről, mindig feketében jár, az irodája a föld alatt van, kandallójában pedig a pokol tüze ég...
Filmünk azonban sajnálatos módon nem elégszik meg a finom szimbólumokkal, hanem gyengébbek kedvéért expressis verbis meg is fogalmazza: ez bizony a sátán személyesen (à la Robert De Niro Az Angyalszívből). A Mefisztó-történet tovább bontakozva családi tragédiába torkollik; kiderül, Keanu apuci pici fia, ráadásul nagy feladat előtt áll: össze kéne hoznia az Antikrisztus-bébit, hogy Al végre boldog nagypapa lehessen.
Az egyetlen személy, aki mindezt megakadályozhatja, Keanu bájos arája, őt azonban az após David Lynch-i pszicho-terrorral idegösszeroppanásba kergeti.
Van itt tehát minden: bűn-, tények, rituális gyilkosságok dögivel, fekete humor és thriller, parabola a bűnről, sőt a műalkotás egy ponton még scorsesei fordulatot is vesz (Krisztus utolsó megkísértése); teszi mindezt meglehetősen hosszan és szájbarágósan, így a kezdeti lendület után sajnos megmarad a „sokat markol, keveset fog” színvonalán.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1267 átlag: 5.42 |
 |
|
|
|
