|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégDr. DolittleBori Erzsébet
Vizsgált művünket mindjárt kétfelől is belehelyezhetjük a műtörténet tiszta vizű folyamába. Adott egyszer a népszerű könyvsorozat, az állatok nyelvén értő juhászról, Dr. Dolittle-ről. A téma eddig legismertebb feldolgozásában, úgy 1967 táján a nagyszerű Rex Harrison adta az állati orvost. Persze könnyű volt neki, hisz úgyszólván egyenest a My Fair Ladyból érkezett, ahol ugyancsak nyelvgyógyászt játszott, ráadásul kis ápoltját, Elisát még Dolittlenek is hívták.
Másfelől ma a nemkülönben kiváló Eddie Murphy kelti életre a jelentős hatékonyságú egészségügyi dolgozót. Nos, az ő múltjában is találhatunk szép számmal olyan szerepeket, melyek játszva teremthettek alapot mostani remekléséhez. Ő volt háromszor is a Beverly Hills-i zsaru, és túléltünk vele kétszer 48 órát. E kétségtelenül nagyívű dolgozatok minden szinkron-dramaturg álmainak netovábbjai, hiszen úgyszólván kizárólag négybetűs szavakból épülnek fel dialógusaik. Eddie szájából csak úgy dől bennük a sok disznóság. Tiszta sor, az állatok nyelvén beszél e produkcióban - s a dokumentarista ihletettségű Harlemi éjszakák nyelvezetének mélyebb elemzését ezúttal már szóba se hozzuk. Tudományos pályájának sikereiről pedig a Bölcsek kövére című örökbecsűből nyerhettünk hiteles képet.
További segítségként ez utóbbi kis gyöngyszemben több ízben is, mondhatni kockáról-kockára, a komputerrel rajzolt Eddie ügyeskedését követhettük nyomon.
Minden stimmel tehát. Most Murphy mester körül sertepertél számítógéppel vászonra vitt állatsereglet. Igaz, itt a kör be is zárul, de a fejlődés egyenletes. A műtörténet megállíthatatlanul halad a szent cél felé, az egyetlen helyes csapáson. A nagy tülekedésben szinte az élen lohol a vicces Eddie is. Akárki meglátja, ő lesz az Egyesült Államok első színesbőrű elnöke, hiszen már most is majdnem annyira röhejes, mint az igazi.
Majd nyöghetjük törvényeit.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 971 átlag: 5.44 |
|
|
|
|