|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPalimadárTamás Amaryllis
John Badham lendületes, akciókkal dúsított romantikus vígjátéka mindazoknak tetszeni fog, akik a hasonló Óvakodj a törpétől! lélegzetállító iramát, humorát bírták szusszal, akik kedvelik Goldie Hawn szívós-mókás cilikeségét, akik értékelni tudják a férfias Mel Gibson (Rick Jarmin) természetes lényét, őszinte játékát, Brit-Columbia (Vancouver) megkapó szépségét, a szinte valószínűtlenül bravúros látványtechnikát, amivel a Palimadár alkotógárdája elkápráztatni kívánja a nagyérdeműt. Kasszasikernek ígérkezik a vérre menő kalandok virtuóz és tragikomikus kavalkádja, mint ahogy azok voltak Badham eddigi alkotásai is: a Szombat esti láz, a Mégis kinek az élete?, a Kék villám. Vélhetőleg azokat is megérinti majd, akik az őrületes tempójú jelenetek mögött észreveszik a Hair zenéjének néhány belopott taktusát, felismerik Bob Dylan hatvanas évekbeli songjait, és a fergeteges „krimiben” egy – a világ bármely pontján elhelyezhető, alig felderíthető, szövevényes – bűnügyet: nevezetesen, hogy aki úgymondott „fontos emberek” ellen koronatanú, annak sorsa akár élethosszig tartó menekülések sorozatává válhat. S ámokfutása – paradox módon – élete értelmét kérdőjelezheti meg. Rick Jarmint emberi és politikai bátorsága két évtizedes fantomlétre kényszeríti a Szövetségi Tanúvédelem „gondoskodása” ellenére vagy tán éppen azért. így is lehet fogoly az ember: „... eluralkodik rajta és sorsát meghatározza a szerepe.” De hát „fogoly a legalista is, fogoly az ellenzéki is...”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2775 átlag: 5.5 |
|
|
|
|