|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaA hatvannyolcas zárványKovács András Bálint
A szűk (szakértő vagy ínyenc) közönséget megcélzó fesztiválok divatja valamikor a nyolcvanas évek elején keletkezhetett, mert a quimperi és a pordenonei is ugyanabban az évben, 1983-ban indult. Egyik sem kommerciális és mindkettő tematikus, a kettő közül viszont az előbbi egzotikusabb. Nemcsak a fesztivál témáit, hanem helyét illetően is. Quimper kisváros a franciaországi Bretagne délnyugati csücskében. Abban, hogy kisvárosok rendeznek filmfesztiválokat, semmi különös nincsen. Quimperre azonban nem véletlenül esett a választás. Ezt a fesztivált egy olyan társaság szervezi, amelynek tagjai közül sokan valamikor hatvannyolc és az újbaloldali eszmék bukása után elhatározták, hogy ha a társadalmat megváltam nem tudják is, ők maguk azért más életet fognak élni, és leköltöztek vidékre földet művelni, állatokat nevelni, természetközelibb életet élni, lehetőleg minél messzebb Párizstól. (Agnès Varda: Sem fedél, sem törvény című filmjében is találkozhatunk egy ilyen alakkal. ) Hatvannyolc és a filmművészet kapcsolatát illetően pedig elég emlékeztetni a Langlois-féle filmarchívum melletti diáktüntetésre a lázadás kitörésének előestéjén, amelynek egyik vezérszónoka maga Godard volt.
Ha valamit át tudtak menteni ezek az emberek hajdani ideáljaikból, akkor az a film iránti szeretetük és a filmművészet komolyanvétele. Ki másnak jutna eszébe olyan fesztivált rendezni, amelynek egyik témája a mai fiatal magyar film és a „nagy magyar filmművészet a hatvanas években”, másik témája pedig egy Nyikita Mihalkov-és egy Andrej Mihalkov- Koncsalovszkij-retrospektív? Ez volt ugyanis az idei quemperi tíz nap programja. A magyar műsorban az újakon kívül olyan filmeket vetítettek, mint Jancsó Oldás és kötést (1963), Szabó Álmodozások kora (1965), Huszárik Szindbádjü (1970), Gaál Holt vidékje (1972) vagy Kardos Egy őrült éjszakája. ( 1969). Volt teljes BBS-retrospektív és még egy magyar némafilm-sorozat is.
A meghívottak többsége értetlenkedve figyelte azt a tán nem is tomboló, de mindenképpen figyelemre méltó érdeklődést, amellyel a közönség követte a programot: mit keresünk mi 1991-ben ezekkel a filmekkel itt Bretagne-ban, a világ végén? Van még valaki, aki kíváncsi ránk? Úgy látszik, van. Jó, hogy az öreg hatvannyolcasok még szeretik a filmeket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1227 átlag: 5.55 |
|
|
|
|