|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA tizenöt éves lányBikácsy Gergely
Lélektani kamarajáték Jacques Doillon filmje. A rendező a mai francia filmművészet egyik fontos figurája, Kalóznő című munkája néhány éve harsány botrányt keltett a cannes-i fesztiválon, azóta évente olykor több filmet is készít: választékos filmeket választékos közönségnek. A tizenöt éves lány egyik leginkább finomkodó opusza: Ibiza szigetén egy kamaszlány elcsábítja barátjának apját. Ezt a történetet Doillon nem a történetre, hanem a lélektani háttérre összpontosítva óhajtja elmondani. Filmjének csak három szereplője van. Általában végigsuttogják a filmet, a suttogásban az apát játszó Doillon jár az élen: természetellenesebben már lehetetlen volna beszélni, mint ahogyan ő negélyzi a szöveget. A kislány közli kamasz-barátjával, hogy kipróbálandó szerelmük erejét, ő bizony le fog feküdni a papával. A fiú duzzog, elmélkedik, majd rohangál a tengerparton. A szép, néptelen tájnak van némi természetadta ereje, a benne mozgatott kísérleti nyulaknak nincs: Doillon nem először boncolgatja a szerelmi kapcsolatokat „határhelyzetben”, de ilyen típusú filmjei esszének nem elég mélyek, ember-ábrázolásnak, lombikszagú, steril lenyomatok. A francia film ismerőinek az efféle mikroszkopikus viselkedésrajzról talán Rohmer hasonló törekvései jutnak eszébe. A látszat csal: Doillon valóságos anti-Rohmer filmet készített. Doillon „kiemeli” alanyait a mindennapi életből, Rohmer beledobja őket a mindennapok szürkeségébe. A Doillon-figurák állandóan egymást nézik, figyelik, lesik, firtatják, vizsgálják. De lesír róluk, minden választékosán finomkodó és egzaltáltan váratlankodó gesztusukról, hogy őket is nézi és erőszakosan mozgatja valaki. Ha Rohmer a rejtőzködő, Doillon a tolakodó rendező.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1274 átlag: 5.44 |
 |
|
|
|
