|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBriliáns csapdaKorcsog Balázs
A filmiparban is elkezdődött az ezredfordulóra való készülődés. A közelgő millennium előtt Jon Amiel és csapata egy új, „kétfelvonásos” akciófilmmel „tiszteleg”.
Az FBI nyomozói csapdába akarják ejteni az idősödő, ám még mindig aktív és hírhedt műkincstolvajt, Mac-et (Sean Connery), ezért felkérik a szintén rosszéletű, de gyönyörű luxustolvajnőt, Virginiát, hogy segítsen tőrbe csalni a titokzatos – és előrehaladott kora ellenére különösen férfias – rablót.
A film első felében hőseink Skócia sziklás partvidékén, Mac szolid várkastélyában készülnek fel első közös akciójukra. A terv: 1999 karácsonyán elrabolni a Londonban kiállított 40 millió dollárt érő ősi kínai aranymaszkot. Hősinknek a lézersugarak hálójával dacolva sikerül is a rablás, így üldözőik elől együtt menekülnek Malajziába – következő közös akciójuk helyszínére.
Kuala Lumpurban, a maláj főváros legmagasabb toronyházában található bank hőseink következő célpontja. A tét itt már 8 milliárd dollár, a módszer pedig bankrablás (a millennium éjszakáján) számítógéppel és kreditkártyával, hiszen – mint ahogy azt Mac egyszer meg is jegyzi – „hol van már a régi, nosztalgikus rablások aranykora?!” Az akció eredménye: fél siker. Virginia elmenekül. Mac pedig...
Magyar címével ellentétben a film távolról sem briliáns: jó alapötletből gyenge forgatókönyv alapján készült alkotást, szolid színészi teljesítményeket, mégis látványos, izgalmas és humoros jelenetekben bővelkedő produkciót láthatunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1236 átlag: 5.39 |
|
|
|
|