|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNew York-i történetekFáber András
A gyártó egy régi – nálunk főleg a hatvanas évek olasz filmjeiből ismert – műfajt újított fel, a szkeccsfilm műfaját, elsőrangú erőkkel, színvonalasan. A három történetet a helyszín – New York – fűzi össze, meg a szemlélet rokonsága. Keserédes sztorikat látunk, melyek mindegyike mai amerikai értelmiségi környezetben játszódik, s jó alkalmat ad egy-egy világhírű filmrendezőnek, illetve operatőrnek, hogy amolyan ujjpattintós „jutalomjátékban” vonultassák fel briliáns képességeiket. Az eredmény: kétharmad részben kellemes szórakozás, egyharmad részben zseniális fricska.
Sikeres, ámde javakorabeli festőművészt fiatalka barátnője addig csalja, míg a férfi új barátnőt szerez be – ez az Élettapasztalatok foglalata. Jópofa.
Tündérien talpraesett kislány összeboronálja csapodár apukáját és világszép anyukáját – erről szól Az élet Zoé nélkül. Aranyos.
Aztán jön egy pónem. Abszolút filmszerűtlenül szemben ül velünk, és azt magyarázza, hogy mennyi baja van a mamája miatt. О egyébként szeretne megnősülni, de a mama – lehetetlen viselkedésével – rendre meghiúsítja próbálkozásait. A rabelais-i probléma (nősüljön-e Panurge – a Pantagruel Harmadik Könyvének alapkérdése) egy váratlan csavarral abszurd tragikomédiában csap át: a mamát egy cirkuszi bűvész eltünteti, de nem tudja visszavarázsolni. A jónevű zsidó ügyvéd valójában megkönnyebbül, de kötelességszerúen mindent megtesz anyja felkutatására, még egy tehetségtelen, de bájos varázslónőt is felfogad, miközben a mama a város fél égboltját betöltő szellemalakként cseveg és perlekedik tovább, fittyet hányva a fantáziátlan materialistáknak. Frenetikus. A címe: Oidipusz Mifáj.
Ezt a harmadik történetet Woody Allen játssza és rendezte. „Futottak még”: Martin Scorsese, Francis Coppola, Nestor Almendros, Vittorio Storaro, Sven Nykvist és sokan mások.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1092 átlag: 5.41 |
|
|
|
|