|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÉs ülünk a fa tetejénHegyi Gyula
Amikor a film forgatókönyve megszületett, a forgatás – a múlt év elején – elkezdődött, és a pozsonyi filmgyár berendezői felépítették a csehszlovákiai sztálinizmus díszleteit, elsősorban a film politikai tartalma számított szenzációnak. Az, hogy egy szlovák film iróniával szól a „szent felkelésre” hivatkozó kedves szélhámosokról, a dogmatizmusba savanyodott káderlányról, a zsidók vagyonába beülő „hazafiakról” és a becsületes kommunisták bebörtönzéséről saját megálmodott rendszerükben. Ha Juraj Jakubisko politikai filmet forgatott volna a második világháborút követő évek szlovákiai zűrzavaráról, akkor ez a „szenzáció” a novemberi változások nyomán egy szempillantás alatt értelmét vesztette volna: s ma talán azért kellene mentegetődznie, hogy egyáltalán gondolni mert „becsületes kommunistákra”.
Szerencsére Jakubisko művész és nem politikus. Filmjének nem csak „témája” van, hanem költői nyelve, lebegése, szelíd és mélyen emberséges humora is. Hősei a politikai konjunktúrának megfelelően sokat összehazudnak múltjukról, de a jelenben egyszerűen élni szeretnének, csendesen megkapaszkodni a szeretetben, a mindennapi örömökben, a történelmi viharok remélt szélárnyékában. Azokon a felvidéki tájakon, ahol egykor Mikszáth Kálmán hősei találták meg a titokzatos kincset Szent Péter esernyőjében, ők egy ellopott bicikliben bukkannak rá mesebeli ékszerekre. Ám az arany csak bajt hoz rájuk, míg a szeretet megváltást. Jakubisko szép és emberséges filmje láttán bízvást megkockáztathatjuk a megnyugtató jóslatot: szelíd emberi örömök védelmébe húzódó hőseihez hasonlóan a szlovák film is túléli a sztálinizmus évtizedeit, és a szabadságot nem hordószónoklatokkal, hanem művészettel köszönti.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2685 átlag: 5.39 |
|
|
|
|