KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Az európai filmdíjról

N. N.

 

1988. november 26-án osztják ki először az európai filmdíjat. Az európai film tekintélyének növelésére létesített díjat Berlinben nagyszabású ünnepség keretében adják át. Az európai filmdíj a hollywoodi filmakadémia Oscar-díjával szeretne konkurálni, ezzel is egyengetve az európai filmek művészi és üzleti sikerét.

A díj ötlete dr. Volker Hassemertől, Nyugat-Berlin kulturális tanácsosától származik. A következő kategóriákban osztják ki: a legjobb film (a producer kapja); a legjobb fiatal film (producer és rendező is kaphatja); a legjobb rendező; a legjobb színész; a legjobb színésznő; a legjobb mellékszereplő; a legjobb fiatal színész és színésznő; a legjobb forgatókönyv; a legjobb filmzene; a legjobb fényképezés; a legjobb speciális effektus. Az első két kategória díja pénzjutalom, amit egy új európai produkcióba kell befektetni.

1988. augusztus 31-ig huszonhat európai állam nyújtotta be nevezését az európai filmdíjra, a legjobb film és a legjobb fiatal film kategóriájában. A többi kategória díjaira héttagú jelölőbizottságot hoztak létre, melynek tagjai: Doris Blum (nyugatnémet filmkritikus), Henning Carlsen (dán rendező), Derek Malcolm (angol kritikus), Mészáros Márta, George Reinhart (svájci producer), Günter Reisch (rendező, NDK), Marie-Noelle Tranchant (francia kritikus).

Az európai filmdijbizottság tagjai: Silvio Clementelli (az olasz filmproducerek szövetségének elnöke); Gérard Ducaux-Rupp (a francia filmexportőrök szövetségének elnöke); Bengt Forslund (a svéd Filmintézet művészeti igazgatója); Diego Galán (a San Sebastian-i nemzetközi filmfesztivál igazgatója); Jerzy Kawalerowicz (lengyel rendező); Wolfgang Klaue (Az NDK Filmintézetének igazgatója); Anton Langhammer (reklámfőnök); David Rose (az angol Channel 4 program filmműsor szekciójának vezetője); Nyikolaj Szavickij (szovjet filmkritikus); Heinz Ungureit (a nyugatnémet ZDF televízió műsorigazgató-helyettese).

 

Jelölések az európai filmdíjra:

Bulgária: A legjobb film: Az erőszak ideje (rendező: Ljudmil Sztajkov)

A legjobb fiatal film: Ahova megyünk (Rangel Vlcsanov)

Csehszlovákia: Miért? (Karel Smyczek) Ház kettőnek (Miloš Zábranský)

Dánia: Pelle, a hódító (Bille August Cannes-i nagydíjas filmje) Járvány (Lars von Trier)

Finnország: Helsinki – Nápoly – Egy egész éjszaka (Mika Kaurismäki) A Szovjetunióból, rockkal (Marjaana Mykkänen)

Anglia: Távoli Hang (Terence Davies) Viharos hétfő (Mike Figgis)

Görögország: Helidona gyerekei (Costas Vrettakos)

Gém Németországnak (Stavros Tornes)

Magyarország: Hanussen (Szabó István) Kárhozat (Tarr Béla)

Portugália: Kannibálok (Manoel de Oliveira) A tréfamester (Morais-José Alvaro)

NSZK: Az ég Berlin felett (Wim Wenders) Lányok tűzszerszámmal

Izland: A holló árnyéka (Hrafn Gunnlaugsson)

Hollandia: Az eltűnés (George Sluizer) Az utolsó utazás (Kees Hin)

Szovjetunió: Ahik Kerib (Szergej Paradzsanov) Fogyó idő (Alekszandra Szokurova)

Jugoszlávia: Név nélküli film (Srdjan Karanović) Idegen föld (Dragan Marinković)

Ausztria: Nocturno (Fritz Lehner)

Törökország: Utazás az éjszakába Mindennek ellenére

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4916