KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Leó és Fred

Zsenits Györgyi

Meghittebb viszonyt idomár és idomított között aligha lehet elképzelni, mint Frednek és oroszlánjának idilli munkakapcsolatát. Az állatok királyának eme feminin díszpéldánya ugyanis – hímoroszlán letére – a bárgyúságig szelíd és érzelmes; de egyszersmind hiú és sértődékeny. Nem csoda, hogy a keszeg cirkuszi szelidítőnek, Frednek több dolga akad Leó lelkével, mint fizikumával. Mindez pedig egy tíz epizódból álló, másfél órás rajzfilmben elég sok bonyodalomra adhat alkalmat.

A karakterisztikusan megrajzolt figurák, a hol lopakodó, hol döngicsélő, hol meg csámcsogó zene életet tud lehelni burleszk közhelyeibe. Az oroszlán és az idomár ugyanis – egy-egy sztentori üvöltést és hahotát leszámítva – hangtalanul csetlik-botlik a vásznon. Másik János, Mártha István és Zorán hangulatos zenéjének ütemére; és ez a humortalan részeken is átsegít. Tóth Pál író és rendező tizenhárom részes televíziós mesesorozatból összeválogatott „nagy” film egyes epizódjai egyenetlen színvonalon bár, de mégis jól elszórakoztatják a hálás gyermekközönséget. Mert melyeik gyerek ne hódolna be az olyan liberális nevelési elveknek, amelyek szerint, ha késsel-villával eszünk, már nem is tűnik modortalannak hangos csámcsogásunk? Továbbá: ki ne honorálná az ötletet, hogy a szúnyogcsípések ellen a leghatékonyabban pofozkodással védekezhetünk? Jónéhány szelíd torzsalkodás, egy önfeláldozó közös fogyókúra aszkézise, egy ugyancsak közös szerelmi csalódás után szinte törvényszerű a befejezés: a megvénült Fred és kiérdemesült oroszlánja érzékeny búcsút vesz a porond harsány világától, s egyúttal a közönségtől is. Remélhetőleg nem végérvényesen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5344