|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA fehér sárkányMarton László Távolodó
Ha „a gyermek a felnőtt apja” – egy jól sikerült gyerekfilm a felnőttet is könnyűszerrel hatalmába kerítheti. A fehér sárkány rendezői, Janusz Morgenstern és Jerzy Domaradzki, láthatóan nem bíztak ebben a lelki rokonságban, két filmet gyúrtak egybe, egyet a gyerekeknek, mesebeli bonyodalmakkal, egy másikat pedig a felnőtteknek evilági konfliktusokkal. Így kerülhetett Jim Martin amerikai környezetvédő egy képzeletbeli ország elvarázsolt erdejébe, ahol is egy fehér sárkány őrzi az örök fiatalság elixírjét. Míg a kisfiú mesebeli kalandokba keveredik, addig az apa nem kevésbé kalandos körülmények között próbálja megóvni a természetet a multinacionális mohósággal szemben. A nyugati ármány ellen paradox módon az amerikai akciófilmek stílusában folyik a küzdelem. A koprodukcióban készült utánzat, akár a Kelet-Európában gyártott Lego, nem másodosztályú, hanem hasznavehetetlen; az elnagyolt, durván megmunkált elemek sehogy sem illeszkednek. A fehér sárkányra kíváncsi felnőtt és gyermek okkal érezheti úgy, hogy elrontották a játékát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1211 átlag: 5.47 |
|
|
|
|