|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTe már nagykisfiú vagyKoltai Ágnes
Húsz évvel ezelőtt forgatta Francis Coppola ezt a filmet, akkor, amikor a Warner és a Seven Arts Stúdió ígéretes tehetsége volt (bár még csak segéd- és szinkronrendező, de ontotta a forgatókönyveket, megfilmesítési jogokat vásárolt és társproduceri feladatot is vállalt). A Te már nagykisfiú vagy, amely David Benedictus humoros regényéből készült, az iparos Coppola személyes hangú filmje a kamaszkorról. Hőse egy bumfordi fiúcska, aki szeretne már megszabadulni a szüzesség kínjától, s aki olyan őrülten szerelmes a szüfrazsettnek álcázott, romlott kokottba, hogy megérinteni sem meri, nehogy „megrontsa”.
Látványos gegparádé a Te már nagykisfiú vagy, mégsem aratott nagy sikert. Nem véletlenül finanszírozta évekkel később Coppola, a „filmes keresztapa” George Lucas American Graffitijét: azt remélte, hogy Lucas beteljesíti álmát, leforgat egy hamisítatlan amerikai mitikus filmet az ifjúkorról. Való igaz, George Lucas – a pénzcsináló új-Hollywood másik ígéretes tehetsége – rafináltabb kamaszmelodrámát készített.
Francis Coppolának a külsőségekhez, a gigantikus, lesújtó látványhoz van érzéke: már ebben a filmjében is tobzódik a hatalmas panorámákban, a tablószerű képekben és a gyors vágásban. Ám minden érzelgőssége, naiv romantikája ellenére is rokonszenvesebb ez az ifjúkori botlása, mint későbbi, mérnöki precizitással megtervezett, hideg filmjei.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1655 átlag: 5.46 |
|
|
|
|