KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Születésnapra

Darvas Iván

 

Egy magyar művész, itt, Budapesten, megérte a hatvanadik életévét! Már ez a puszta tény is – micsoda sorozata a szerencsének!

Hisz lám! – nem akasztották fel, nem verték agyon, nem lett öngyilkos, nem kapott szívinfarktust, nem kapott rákot, nem lett alkoholista, nem került bolondokházába, nem disszidált! Itt van közöttünk, él, egészséges és dolgozik!

Tulajdonképpen ez már önmagában véve is ok kéne hogy legyen az ünnepléshez. Hát még, ha úgy hívják az illetőt, hogy Makk Károly Tanár úr! fgy hát érthető, hogy az egész szakma egyemberként ütemes tapsban tör ki!

Hisz ki az széles e hazában, aki ne volna Neki valamilyen formában elkötelezettje, hálás tanítványa, felfedezettje, patronáltja, (illetve amennyiben a gyengédebb nemhez tartozna, mindezeken felül még soha el nem múló szerelme is)? Senki.

Kivéve persze azokat, akik éppenséggel mégse tartoznak eme kategóriák valamelyikébe. De hisz épp azt ünnepeljük, hogy Makk Tanár úr minden ellenkező elváras ellenére is, gáncson, cselvetésen, kudarcokon (és ami még nehezebb), sikereken is túlemelkedve – lám! – túlélte hazai történelmünk eme felhőtlennek igazán nem mondható, utolsó 60 évét!

És annak ellenére, hogy jelen szerény soraim egy ilyen komoly szaklap hasábjain jelennek meg, engedtessék meg nekem, hogy ezúttal mégse művészi tevékenységét méltassam az ünnepeltnek (attól tartok, betegre is röhögné magát, ha éppen én tennék erre kísérletet), de még csak emberi jótulajdonságairól se essék itt most szó (attól tartok, farba is rúgna ezért), hanem egyszerűen hadd mondjak itt, most végre köszönetet néhány dologért, olyasmiért, amiért eddigi hányattatott életünk folyamán sohase adódott még alkalmam köszönetet mondani.

Először is hadd köszönjem meg Neki, hogy annakidején, régen, amikor élete első filmjét forgatta, vott bátorsága egy abszolút kezdőre bízni az abszolút főszerepet.

Továbbá köszönöm, hogy akkor, amikor volt olyan kollégám, aki mikor meglátott messziről, csak hogy ne kelljen köszönnie, inkább átment az utca túlsó oldalára, szóval, akkor, amikor nem volt se családom, se barátom, se munkám, se lakásom, egyszóval akkor, amikor kijöttem a börtönből, nos, akkor Makk Tanár úr felajánlotta nekem a lakását és odavett magához.

Továbbá köszönöm, hogy életem egy másik, ugyancsak végletes pillanatában, amikor hírét vette, hogy anyagi gondokkai küszködöm, felkeresett és szó nélkül ötvenezer forintot adott át nekem.

Tudom, hogy mindez magánügy, nem tartozik másra. Nekem szonban mégiscsak ez jut eszembe, ha arra gondolok, hogy hatvan éves lett a Karcsi.

Isten éltesse sokáig, adjon Neki jó egészséget, erőt, boldogságot, vidámságot!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5949