|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVera és a férfilátogatókKapecz Zsuzsa
A film eredeti címe: „Leányszállás magányosoknak”. Félő, hogy a közönség egy része már a megtévesztő címváltoztatás miatt csalódni fog; az, aki sikamlós jeleneteket vagy bordélyházi helyszínt vár, bizonyosan. Ennek a filmnek a szereplői egy textilgyár lányszállásának lakói. A cselekménye nem több, mint hogy a lakók közül egy, a mások magányát is átérző Vera, megpróbál sorra férjet keríteni barátnőinek, és végül aztán ő is feleség lesz; természetesen a nőgyűlölő gondnok veszi el. A film műfaja, a szovjet bírálatok meghatározása szerint „igazi lírai vígjáték”. „Az alkotók nem kívánják művészi elemzésnek alávetni a demográfiai problémákat. Javukra írhatjuk, hogy nagyon kedves filmet hoztak létre… hangsúlyozzák a közösség életformáló jelentőségét… megható a film emberi melegsége. A kritikusok és a publikum túlzottan piszkálódó része, igaz, előveheti majd gúnyosan a készítőit… hogy miért éppen Vera vállalta magára mások sorsának elrendezését…” (Szovjetszkaja Kultúra, 84. március 20., Lityeraturnaja Gazeta 84. április 15.) A jószándék, sajnos, nem elég a művészethez. A téma korábbi feldolgozói közül többen tartalmasabb, szebb filmeket forgattak, és a nagy előzmény, az Egy szöszi szerelme (Forman) még kedvességben sem marad le.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 977 átlag: 5.45 |
|
|
|
|