|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
PostaVálasz Bese Károly filmbarátnakSzemadám György
Bizony, Filmbaráttól példás leckét kaptam én most türelemből és szeretetből, hiszen kritikámat nemes egyszerűséggel csak hülyeségnek, engem pedig betegnek titulál. Utóbbi gesztusával nagyvonalúan félretolva azt az eddig általánosan elfogadottnak hitt normát, mely szerint a művet lehet kritizálni, sértegetni, sőt pocskondiázni, de a mű ürügyén a szerzőt nem. Ezt természetesen (még) én sem tettem Nepp Józseffel.
Filmbarát levelét olvasva nem csodálkozom azon, hogy a Hófehér, melyben itt-ott számomra bántóan torz és ízléstelen mozzanatok vannak, Filmbarát rokonszenvével találkozott. No persze: „De gustibus non est disputandum” – még Woody Allen emlői vonatkozásában sem.
Ami pedig Filmbarát írásának szellemi magvát alkotja: jelentem, megtanultam, hogy a rajzfilmnél az „... a lényeg, hogy maradandó nyomot hagyjon a filmművészetben...”. Tetszetős és főleg alapos elmélet! Nekem nem jutott volna eszembe! Szerintem egy egyszerű filmbarátnak sem...
Szemadám György
Budapest
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1070 átlag: 5.51 |
|
orbus | #1 dátum: 2018-02-26 09:32 | Válasz | A filmbarát szövegét is illett volna hozni, és nem csak a fotó verzióban. Volt annyira összefogott és színvonalas, mint az eredeti Szemadám-kritika. |
|
|
|