KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha a Föld nem lenne gömbölyű

Harmat György

 

Általában igaz lehet, hogy az arab férfi fiatalon is öregesen bölcs, filozofikus alkat. Az is, hogy a nőkkel való viszonyában nem ismeri el az egyenjogúságot, s legyen bármilyen művelt és modern felfogású egyébként, megköveteli, hogy felesége abszolút tekintélyként tisztelje. Ezeknek az önmagukban akár igaz vonásoknak puszta egymásra halmozásából azonban élő figura nem születhet. Nem az a szíriai Hatem sem, a film egyik főhőse, aki Moszkvában geológushallgatóként ismerkedik meg egy egyetemi társnőjével, a Berlinből érkezett Christianéval. E két fiatal szerelméről szól a film. Kapcsolatuk szépen indul, de zátonyra fut az európai és arab neveltetés ellentéteiből fakadó különbségekben, a megértés nehézségein, s így szükségszerűen „unhappy endbe” torkollik.

A főszereplők jellemzéséhez „méltó” diáktársaik ábrázolása is: a grúz fiú például csélcsap, hebehurgya, ámde a szíve arany. Ha mindez nem volna újdonság számunkra, megtudhatjuk a filmből, hogy „a szerelem betegség és örökös szolgaság”, meg hogy „a sivatag vissza akarja venni, amit elvettünk tőle, de az ember nem adja fel a harcot” – amint azt a film dialógusában halljuk. S tovább: ismereteink számottevően gyarapodnak a film nézése során, hiszen hegymászás közben a főhős elmondja, hogy mit írt 1915-ben Alfred Wegener a kontinensek eltolódásáról, a mecsetek tanulmányozása közben pedig szó esik arról, hogy Al-Biruni és Omar Khajjám, a nagy arab gondolkodók Szamarkandban éltek.

A tankönyvi szövegek felmondása azonban aligha elégíti ki a film nézőjét. Az eredmény, a művészi varázs helyett a „kiszámítható zűrzavar” azért is szomorú, mert a különböző kultúrák együttélésének témája életbevágóan fontos, és így a történet roppant érdekes – lehetne. Hiába a rendező föltehető szándéka: a film gyengeségei következményeként visszájára fordul, s így műve az előítéleteket erősíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6870