|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégTobiVarga András
Spanyolországban vagyunk – valamikor a hetvenes évek végén – amikor az angyaltermetű Tobinak, egy felhőtlen életű munkáscsalád kisfiának szárnyai nőnek. Kálváriája és kalandjai során, ahogyan ez már a normális polgári demokráciákban lenni szokott, levitézlik a tudomány, kiárusíttatik a családi szeretet, és a gyermeki ártatlanság diadalmaskodik az angyali puttó mennybemenetelével.
E habkönnyű banalitást világ-kritizáló hajlama tehetné számunkra érdekessé, mert nem akármilyen filmcsíny a katolikus Spanyolországban gúnyolódni a szent család profanizálásával; hiszen az, ami századokkal-évtizedekkel előbb még isteni csoda lett volna, most a racionális-prakticista társadalomban már csak nyűg és teher. Nyűg, mert a tudat isten után is transzcendentumokkal terhes: csészealjak, UFO-k, idegen lények rémisztik. Ám ez a teher megfelelő járomba fogva profitot hajthat: a folyamat karikatúráját vetítik elénk a romantikus antikapitalizmus jegyében fogant képek.
A rendező – Antonio Mercero – bármily elképzeléseket rejtegetett is tarsolyában – elsősorban szórakoztat. Mozija szatirikusan szemlélteti korát, merészen elegyítve a realista bálványdöngetést börleszk ízű, jellemkomikai elemekkel. Mint a közönség szükségleteit jól ismerő mester filmjét a hagyományos érzelmi azonosulást-elutasítást követelő fordulatokra építi. Gyengéi épp erényeiből fakadnak: túl sok a hetvenes évek olasz és gyatrább francia politikai krimijeiből gyanúsan ismerős helyzet. Élményrontóvá az eredeti ötlet túlhajszolása ott lesz, ahol a film öncélú „igazoló jelentéssé” válik: íme, az újsütetű spanyol demokráciában már ezt is lehet! Eredetibb kritikai és stilisztikai elképzelés talán jobban óvná a végkicsengésében komolykodóvá sikeredett filmet a kegyetlenül szokványos feledéstől.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1521 átlag: 5.41 |
 |
|
|
|
