|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
PostaOlvasói levél – Szerkesztői válaszKülönösen kedvelem...Pandur Kálmán
Különösen kedvelem a sci-fi regényeket és filmeket, ezért talán a szokottnál is nagyobb figyelemmel követem nemcsak a Galaktika, de az összes lap, így a Filmvilág ilyen tárgyú cikkeit is. Kérdésem, hogy a szerkesztőség milyen kritériumok alapján bírálja kedvezően vagy kedvezőtlenül az egyes tudományos-fantasztikus alkotásokat? Azért fogalmazok így, mert rövid idő alatt három sci-fi bemutató is volt, s az önök lapja – szerintem – felemás módon foglalkozott ezekkel a művekkel. A Nyolcadik utas: a halál-t például, gyakorlatilag egyetlen kivételként a filmet kategorikusan elutasító többi kritikával szemben a Filmvilág méltatta a „legértőbb” (legenyhébb?) módon. Furcsa módon azonban – s ráadásul ugyanaz a kritikus – a Harmadik típusú találkozás-t a legnagyobb értetlenséggel fogadta. Nem a dicséretet hiányolom, minden néző és minden kritikus másként lát, hanem a Nyolcadik utas esetében megütött hangot, az alkotás hátterét, a műfaj történetét, fejlődését, a kultúrtörténeti vonatkozásokat. Spielberg mint jelenség, és a Harmadik típusú találkozás, mint az „új Hollywood” egyik kulcsfilmje, alaposabb elmélyedést érdemel. (Zárójelben, de nem mellékes megjegyzésként, M. Crichton filmje, a Kóma ismét elmélyültebb, gazdagabb kritikát kapott lapjukban. Meglepetés most már, vagy nem meglepetés, hogy ezt a kritikát is az előző két filmet bíráló szerző írta?)
Pandur Kálmán
Pécs
*
Meglepetését – ha jól értjük – nem a kritikus neve, hanem az Ön véleményével olykor teljesen megegyező, máskor teljesen ellentétes véleménye okozza. Ehhez hozzá kell szoknia. Abban viszont teljesen igaza van, hogy a Harmadik típusú találkozások valóban „kulcsfilm”. A kritikát követő számunkban ezért is közöltük Ollózó rovatunkban François Truffaut írását: ,;Spielberggel forgattam” címen. Bizonyára ez sem kerülte el figyelmét.
A szerk.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1112 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
