|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTűzharcHarmat György
Michael Winner kommersz életművének számos darabját (Chato földje, Won Ton Ton, A nagy álom) megismerhettük már, köztük az egyik legjobbat is, a Bosszúvágyat.
Legújabb filmjében káprázatosán kék a tenger, ragyognak a színek, miközben „pozitív hőseink” ellenségüket a hajó oldaláról belógatják a tengerbe, vérrel is leöntik, hogy a cápák minél biztosabban felfalják. E „gyengéd” módszerrel próbálják vallomásra bírni őket, sikeresen. Ilyen az egész film: csábosan és andalítóan gyönyörű a fényképezés, Sophia Loren szebb és érdekesebb, mint valaha, elegáns és csillogó a kaland, de üres és cinikus. Nem az izgat minket, hogy a szereplők élnek-e vagy halnak (többnyire halnak), hanem hogy bírják-e a létrehozók ötlettel, furfanggal. El kell ismerni: bírják. Sőt, ahogy haladunk előre, mindent bedobnak: fordulatok, tűzharcok, üldözések tömegét, meg egy elképesztő jelenetet, amelyben James Coburn bulldózerrel rombol szét egy luxusvillát. A Tűzharc fordulatos film, de hidegen hagy.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1069 átlag: 5.41 |
|
|
|
|