KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sakknovella

Kulcsár Mária

Hogy kerül ide egy balerina? Hol marad a sakkbajnok gyerekkora? Még valami happy end-féle is kikerekedik, s nem őrül meg a főszereplő? – teheti fel a kérdéseket, aki az azonos cím után ítélve Stefan Zweig novellájának szó szerinti megvalósítását várja a filmtől. Az adaptálónak azonban joga, sőt szinte kötelessége a változtatás, hiszen egy gyökeresen más törvényű művészet szabályaihoz kell igazítania az író s a maga mondandóját, megőrizve az irodalmi mű alapvető gondolatait, hangulatait, stílusjegyeit.

A történet lényege: hogyan törik meg (s nem hajlik) von Basil bécsi nagypolgár borotvaéles elméje, nagy stílű, sziklaszilárd jelleme a fasizmus elvetemült kínzásainak hatására? Nem fizikai gyötrelmekről van szó, egyetlen ütés nem csattan, egy csepp vér sem folyik, a főhős a több hónapos szobafogság teljes szellemi vákuumának hatására válik emberi ronccsá. A moziban és napihírekben egyaránt terrorhoz, vérengzéshez, brutalitáshoz szokott mai néző talán nem csalódik, hanem felüdül a tiszta gondolatiság és érzelem láttán. Igaz, nem új irányzat születésének vagyunk tanúi, a film ugyanis 1960-ban készült. (Vajon miért éppen most kerül a magyar közönség elé?)

Gerd Oswald igyekszik hitelesen ábrázolni Zweig világát s a bécsi Anschluss idejét, még a kor filmjeinek stílusát is felidézi plánozásával, világításával, az időben és térben távol eső hasonló képek, azonos mondatok összeillesztésével játszadozó vágásával. Az izgalmasnak ígérkező történetet sajnos melodramatikus jelenetek hígítják fel, s a túl „finom és egyszerű” is az unalom határát súrolná, ha nem lenne a szereposztási telitalálat: Curd Jürgens mint von Basil (ez az operett-név sem Stefan Zweig leleménye). Jürgens nem éppen „eszköztelen” színész, a régimódi színjáték híve, mégis minden gesztusa igaz, s még ha néha kicsit ripacskodik, azt is hitelessé teszi az általa játszott figura minden gondolatának tökéletes átélése. Lenyűgöző belső emberi tartásával és erejével megmenti Oswald sakkfilmjét az érdektelenségtől. Ő tudta, hogyan kell frakkban átmenni egy báltermen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7700