KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Cronkite-kiigazítás

Avar János

 

Walter Cronkite küszöbön álló távozásáról közöl cikket a Filmvilág 80/7. számának Ollózó rovata. Ehhez kívánok néhány megjegyzést tűzni. Bizonyos megállapítások ugyanis vitathatók. Először is: Cronkite s CBS tévéhíradó hírmondója, s nem hírmagyarázója. Aprócska hiba? Korántsem: az amerikai televíziózás nagy öregét éppen az teszi „elnöki jelentőségű” társadalmi jelenséggé, hogy ő pusztán a híreket közli, s legfeljebb hangsúlyozással, megfelelő arckifejezéssel érzékelteti, mit tart ő a hallottakról. Természetesen az ő produkciója a tökélyre fejlesztett manipuláció, hiszen valóban az amerikai establishment érdekeit és értékítéletét képviseli a hírek tálalásával. De nem azért, mert valahonnan a monopóliumok magaslatairól ezt neki „előírják”. Walter Cronkite ugyanis a személyes meggyőződésének megfelelően válogatja és közli a híreket. Olyankor is, amikor elhallgat valamit, ami kellemetlen volna a CBS üzleti érdekei szempontjából. Végtére is ő ennek a tévétársaságnak az évi sok százezer dollárral javadalmazott sztárja, aki tehát személyesen is érdekelt az ügymenetben. Miért is ne volna Cronkite személyes véleménye többé-kevésbé azonos azzal, ami az establishment objektív érdeke? Hiszen ő is annak tagja, s hogy maga a megtestesült pártatlanság, az helyzetének és egzisztenciájának előfeltétele. Ettől sikeres, és őreá éppen ezért van szükség, hiszen ezért tud 6 mindenki másnál hatásosabban manipulálni. A cikk jellegzetes és elég gyakori szemléleti hibát tükröz: a nyugati társadalom főszereplőit. akik csak a szó filozófiai értelmében: „monopóliumok kiszolgálói” (és persze gyakran tulajdonosai...), torzító és veszélyes leegyszerűsítéssel holmi dróton rángatott bábuknak tünteti fel; e felfogás alapján azt hihetnők, hogy Cronkite-nak valami egészen más, a monopóliumok elől gondosan eltitkolt meggyőződése van, egyikőjük sem képes igazán azonosulni a saját rendszerével. Brecht egyik darabjában valaki kifakad, hogy a burzsoá bírák mind megvesztegethetőek. Mire kioktatják: szó sincs róla, annyira megvesztegethetetlenek, hogy a világ minden kincséért sem hajlandók igazságosan, vagyis a saját osztályszempontjaikat félretéve ítélni. Kapásból vágjuk rá a kérdésre: a lét meghatározza a tudatot, de valami furcsa módon nem vagyunk képesek beletörődni abba, hogy Walter Cronkite tudatát is meghatározza a léte, s nem rángatják (netán telefon-) dróton. Hogy ő nemcsak a cikkben említett esetben (elfordulván Johnson vietnami háborújától) fogalmazta meg a híradó teljes szövegét, hanem minden áldott este így teszi. Hiszen ha másfél évtizeden át gyakran tért volna el az establishment nagyjának érdekeitől és elképzeléseitől, akkor nem ő volna Amerika első számú tévészemélyisége. Cronkite 1965-ben, amikor először Járt Vietnamban, még helyeselte a háborút, amint az establishment is, 1988-ban az ő elfordulása lett valóban a figyelmeztetés Johnson számára. Miként Begin és Szádat sem azért adott éppen Cronkite-nak interjút, mert az utóbbi olyan ügyes, hanem mert az egyiptomi és az izraeli politikusok tudták: Amerika legnagyobb tévéjének, és rangelső tévésének érdemesebb interjút adni, mint másoknak, ugyancsak jellegzetes, és az előbbivel rokon szemléleti torzulást Jelez a megállapítás: Cronkite és Dan Rather (nem mint – nyilván a kettős fordítás okán – a cikkben szereplő Dan Baser) helycseréjének „igazi oka” valahol az afganisztáni válságra való reagálási kényszerben volna fellelhető. Ez már csak időben sem „stimmel”, s még kevésbé a lényeget tekintve. A CBS számára nagy kockázat Cronkite utódját megtalálni, biztosra vehetjük, hogy előtte alapos „terepfelmérést” végeztek, végtére is a híradó további sikere vagy kudarca csakis dollármilliókban mérhető. Jellemző módon nem Cronkite eddigi, őt évente három hónapon át helyettesítő „epigonjában” vélték meglelni az utódot, hanem a modernebb megjelenésű, pergő beszédű (de tisztán artikuláló) Dan Ratherben, vagyis valaki „másban”. S az utóbbi azért ment Afganisztánba, hogy „megcsinálják” az image-ét a váltás időpontjáig, s korántsem azért lép Cronkite helyére, mivelhogy Afganisztánban járt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7748