|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMindent bele, csak rá ne fázzunkKoltai Ágnes
Ami nem megy a vállalatnak, az megy a magánvállalkozónak, amit nem ad az állam, azt előteremti a polgár? Egy didergő ház lakói, mivel az utcának nem azon az oldalán laknak, ahová bekapcsolják a távfűtést, s még hat teljes éven át kellene kezdetleges kályhájukkal fűteni, tüzelőt cipelni és fázni, elhatározzák, hogy maguk oldják meg a szerelést.
A demokrácia jegyében először megbeszélik a tervet, majd felfogadnak három szakit. Királyi pompával várják, márkás italokkal itatják őket. Azok aztán tönkreteszik az összes lakást, s az előleggel azon mód meglépnek. Ha már a mesteremberek bolgár barátainknál is gazemberek, a kliensek is az ismert módon reagálnak: rendőrért kiáltanak, s a pénzük után futnak. Hála a szerelők néhány órai megfeszített munkájának és a hatalmas lyukaknak, a ház egy nagy családdá alakul. A közösségi szellem szép példájaként otthonossá válnak a szomszéd lakásában, életében.
A pénz- és szerelőhajsza során aztán mindenki „jól megkapja a magáét”, a tudálékos szexológustól a nagyképű újságírón át a bürokratikus vezetőkig, de csak óvatosan, nehogy fájjon.
A film kedves, néha még szórakoztató is, de kicsit bárgyú, bár meglehet, csak a mi szemünkben, mert ennél agyafúrtabb trükköket is láttunk-hallottunk már mesteremberektől.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1596 átlag: 5.37 |
|
|
|
|