|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAkció a fegyvertárnálKoltai Ágnes
A megszállt Lengyelországban kibontakozott ellenállási mozgalom az újkori lengyel történelem egyik legizgalmasabb és legvitatottabb eseménye. A hitleri fasizmus legyőzésére szerveződött mozgalom megosztott volt (mivel mind a londoni emigráns kormány, mind a baloldal irányította csoportok a háború utáni politikai-hatalmi vezetés megszerzését tartották szem előtt), s bár széles társadalmi bázissal rendelkezett, nem tudta megtörni a német uralmat.
Néhány hónappal ezelőtt az Európa Kiadó megjelentette R. Bratny: Kolumbuszok című regényét. A könyv egyike azon kevés műnek, amely a lengyel ellenállási mozgalmat árnyaltan, történelmi szerepe és történelmi méretű tévedései fényében mutatja be. Akik olvasták a könyvet, Łomnicki filmjében kissé átalakítva Zygmunt, a Honi Hadseregben harcoló ellenálló kiszabadításának történetét ismerhetik fel. A film (noha forgatókönyvét az a J.S. Stawiński írta, aki Wajda Csatornájáét is), az ellenállásban csak izgalmas kalandot lát. A Szürke Seregek (a Honi Hadsereg irányítása alatt harcoló Cserkészszövetség, az ő jelük a vasmacska) fiatal, rokonszenves harcosai hősies akcióval kiszabadítják egyik, a Gestapo kezébe került társukat. A film nagy része ennek az akciónak a megszervezését mutatja be. Teljes homályban marad az ellenállás társadalmi gyökere, célja, szerepe. A mozgalom hibáit az értelmetlenség határát súroló tettek, a figyelmetlenség, a be nem tartott konspirációs szabályok okozta lebukások jelzik. Valójában ennél súlyosabb és mélyebben rejlő okok vezettek az ellenállás felmorzsolódásához. Kár, hogy Łomnicki ezzel az igazán fontos kérdéssel nem mert szembenézni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 873 átlag: 5.27 |
|
|
|
|