KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gépész

Kovács Marcell

Korunk mazochista mozihőse előszeretettel szerepel ruhátlanul, büszkélkedik ország-világ előtt szenvedése véres nyomaival. Tele a vászon meggyötört testekkel, mindenhol sebek, stigmák, tetoválások, bőrszínben most a kék és a zöld a menő. A gépész zavarodott elméjű címszereplője rekorder az önsanyargatásban. Egy éve tartó álmatlanságát kísérő kóros étvágytalansága csontsovánnyá tette, olyan ijesztően girhes, papírbőrű, szinte már áttetsző figurává, amilyenhez a Hetedikben kiéheztetett múmia óta nemigen volt szerencsénk. És nem elég, hogy pocsék a fizikai állapota, amikor figyelmetlenségével súlyos üzemi balesetet okoz, mintha szellemvasútra váltana jegyet, félelmetes események sorozata következik, valaki vagy valakik az őrületbe akarják kergetni.

A minőségi B-filmekre szakosodott spanyol Filmax stúdió a pszicho-thrillerben és horrorban utazó, szerződést nehezen találó filmesek menedéke. A B-film ma is a régi recepttel dolgozik: a kasszasikerek ismerős motívumaiból építkezik, de akkor működik jól, ha mégis tud meglepetéssel szolgálni. A nálunk – is – hűvös fogadtatásban részesült korábbi Filmax-gyártmány, A sötétség háza a sokadik érzékes filmek divatját lovagolta meg, de valójában Kubrick Ragyogását fogalmazta újra, nem is ügyetlenül. A gépész is csak első ránézésre a korszellem majmolója. A Harcosok klubja, a Mementó és az Álmatlanság keverékének tűnik, miközben a gyorsan elfeledett Útvesztőben sztorijába kafkai paranoiát kever, meg némi oroszos bűnhődés-komplexust. De erős irodalmi indíttatása ellenére száz százalékig filmnyelven beszél. A látomásos elbeszéléshez fincheresen szűrt színek társulnak, szemcsés, stilizált látvány, amely egy sportkocsi fenyegető vörösén kívül kizárólag sötét árnyalatokban játszik. A szereplők keveset beszélnek, a nagyvárosi helyszínek kihaltak, akkor is, ha forgalmas reptéri kávézóban járunk éppen. Mintha a Lynch-féle rémálom Polanski és Roeg szorongásával teljesedne ki. A főhős lelkiállapotát kivetítő, mindenre rátelepedő nyomott hangulat elnyomja a közhelyesen az időben visszafelé keresgélő önnyomozás fals hangjait, és izgalmas személyiségrajzot varázsol a kiszámítható thrillerből.

A csattanóra kihegyezett filmek a megfejtést megismerve legtöbbször már nem érdekesek. A gépész kivétel, megrendítő szenvedéstörténet, amely a csattanót erőltető dramaturgia nélkül lenne csak igazán nagy hatású darab. Mel Gibson fogára való falat.

 

A gépész

The machinist – spanyol, 2004. Rendezte: Brad Anderson. Írta: Scott Kosar. Kép: Xavi Giménez Zene: Roque Banos. Szereplők: Christian Bale (Trevor), Jennifer Jason Leigh (Stevie), Aitana Sánches-Gijón (Marie), John Sharian (Ivan). Gyártó: Castelao / Filmax. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 90 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8204