|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGenezisGyőrffy Iván
A Mikrokozmosz alkotógárdájának második természetfilmje nagyszabású látlelet az univerzum és a földi élet kezdetéről és sorsáról. Míg a biológus végzettségű szerzőpáros első közös alkotása egy találomra kiválasztott rét hétköznapjait elevenítette fel, pazar közeli felvételekkel és ellesett életképekkel, a Genezisben már jóval távolabb merészkednek: az ősrobbanástól a csillaghalmazok kialakulásán keresztül a Föld formálódásán és az első életformák megjelenésén át a ma ismert természet létrejöttéig jutnak el. A színpompás jeleneteket – kristályok keletkezését, atomok kergetőzését, lávafolyamok ömlését, állati és emberi embriók mozgását, növények fejlődését – felmutató természetfilm lenyűgöző képkockáit mindvégig egy idős afrikai történetmondó elmélkedései és a látványt illusztráló cselekedetei foglalják keretbe. Bár a forgalmazó szerint a földszínű barlangban ülő narrátor a griot törzs tagja, ennek ne dőljünk be: valójában a nyugat-afrikai kultúrában elterjedt mesemondó figurájáról van szó, aki letéteményese volt a falu családfájának, évszázadokra visszanyúló történetének, a törzsfő udvari énekeseként is működött, így egyszerre volt mestere a szónak és a zenének. Az apáról fiúra és anyáról leányra szálló mesterség felbukkanása itt jelképes: az emberiség bölcsőjét ringató afrikai nemcsak emlékezetével szolgálja a múlt megidézését, hanem értelmezi, és le is másolja a világ keletkezését és pusztulását. Eszmefuttatásai hosszadalmasak és közhelygyanúsak, de szépek és szemléletesek is: „Élni annyi, mint történetet szőni az elfeledett kezdet és a teljesen ismeretlen vég között”.
A film utánozhatatlan erénye, hogy ragyogó ötletekkel és mikroszkopikus méretű, majd hirtelen a horizontra emelkedő képekkel van tele, melyeket kiváló ütemmel központoz az élőbeszéd és a zene. Belülről láthatjuk a tojásból kibújó struccot, az anya méhében ásítozó agyagemberkét, kívülről a medúza elolvadását és a barack lassú elrothadását, és felülről a káosz őstengerébe visszaömlő élet folyamát. A felvételek zöme a civilizációtól jobban elzárt, a törzsfejlődés oldalágait felmutató helyeken készült: Madagaszkáron, Izlandon, Polinéziában és a Galapagos-szigeteken. Utóbbi helyen végzett kutatásai késztették már Darwint is evolúciós alapműve megírására. De míg a tudós kibelezte vagy farkuknál összekötözve véres harcra kényszerítette a szigeteken talált hüllőket, addig a Genezis rendezői csupán megfigyelik, ám békén hagyják a kamera elé tévedő élőlényeket. Az idő nélkülük is teszi a dolgát, és újrarendezi szétbomló atomjainkat – talán egy újabb természetfilm kedvéért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1966 átlag: 5.41 |
|
|
|
|