KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A titkos ajtó

Köves Gábor

 

Szuperhősök és művészek: csodálatra méltó, excentrikus figurák. Egyaránt jól mutatnak a mozivásznon, előbbi például remekül fest, amint a felhőkarcolók felett köröz kezeslábasában, utóbbi pedig nem is lenne művészlélek, ha nem meztelenül szaladgálna a szabadban. Mindez persze durva és rosszindulatú leegyszerűsítés, mentségünkre szóljon azonban, hogy filmünk is éppen ezeket a szemrevaló, ám kissé elavult kliséket alkalmazza. A híres író és a híres író csodaszép feleségének története a gyászról szeretne szólni, az autóbalesetben elvesztett nagyfiúk elviselhetetlen hiányáról, az újrakezdés csődjéről, és az elvesztett gyerekek illúziójával kecsegtető kamaszról, aki bálványa, a híres író tanítványául, jobban mondva sofőrjéül szegődik a nyári szünidőre.

John Irving regényeivel valahogy mindig meggyűlt a baja a filmeseknek, mind a Garp szerint a világ, mind az Árvák hercege tisztességes, ám jóindulatú fanyalgással fogadott próbálkozások voltak, s bár Todd Williams ezúttal nem egy teljes Irving-regényt, hanem a Widow for One Year egyharmadát gyúrja filmmé, ugyanúgy elbukik, mint elődei. Ha eddig a túl nagy falat okozott gondot, most a túl kis falat okoz gondot. Ráadásul Jeff Bridges és Kim Basinger gyászoló házaspárja túlságosan is fotogén szenvedők, a történet helyszínéül szolgáló Long Island-i luxus-rezervátum reklámarcai, akikkel történhet bármilyen tragédia, biztosak lehetünk benne, hogy a rájuk váró pokol bézs színekkel lesz kitapétázva. Bridges és Basinger gyásza látványos, de egy cseppet sem meggyőző, a rendezői szándékok ellenére az az érzésünk támad, mintha ebben a magas sövényekkel védett festői környezetben a legnagyobb tragédia akkor következik be, ha felmond a kertész, kifogy a whiskey, vagy túlzott kalóriatartalmú étel kerül az asztalra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8249