|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégF. uss T. ovább W. ellsMockler János
Replay. Elhúz a higanymozgású szélső, a tuskólábú hátvéd kidönti a szögletzászlót, beadás, fejes, gól. Aztán ugyanez még egyszer, még kétszer, még százszor – lassítva: replay.
Nehéz a börtönélet, pláne akkor, ha a raboknak utat kell építeniük a tűző napon. Az egyik kérdi a másikat: Te miért kerültél ide? Mert megmentettem egy angyalt. Ezután hangulatos jelenet, a Berlin felett az égre hajaz, cirkusz, trapéz, szárnyak, mi az ma már, ami nem a Berlinből vétetett, az ifjú hős a légtornászlányt mentegette a dagadt cirkuszigazgató elől, és megtenné még egyszer, még kétszer, még kétszázszor: replay. Replay, ebben az esetben egy blue jeans márka, imént épp a reklámját meséltük el.
Mickey Rourke az F. T. W.-ben szintén replay. Miután a farmerreklámra kísértetiesen emlékeztető történetért lehúzott tíz évet valami jobb helyen, újra hasonló ügymenetbe bonyolódik, ahelyett, hogy sorra nyerné a rodeókat, mondjuk Bobby Ewing és Dusty Farlow előtt. A hasonló ügymenet kudarccal zárul. A második angyal már annyira bukott, hogy menthetetlen. A cowboy a végén utánamegy.
Összefoglalva: poszt-western a rodeós ágból, avagy mi mindent lehet csinálni egy angyal kedvéért. Például rossz filmeket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1207 átlag: 5.44 |
|
|
|
|