KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az idő urai

Kovács Marcell

Les Maîtres du temps – francia–magyar, 1982. Rendezte: René Laloux. Forgalmazó: Corner Film. 78 perc.

 

A Mátrix-sorozat, a Philip K. Dick-adaptációk és a filozofikus sci-fi animék korában az, hogy mi történik valahol egy távoli galaxisban, egyre kevésbé foglalkoztatja a tudományos-fantasztikus filmek alkotóit, az érdeklődés homlokterébe az emberi agy által generált virtuális valóságok labirintusa került. Negyedszázada azonban az efféle egyszerre izgalmas és ijesztő tudati játékok még különlegességnek számítottak, és Az idő urai nem csak a témaválasztásban, de a megvalósítás módjában is újdonságként hatott. Felnőtteknek (is) szóló egészestés sci-fi rajzfilm volt, igazi kuriózum abban az időben, ráadásul kicsit a miénk is, hiszen a Pannónia Filmstúdió műhelyében készült. Nem véletlenül vált nálunk egy generáció alapfilmjévé, aminek magyar DVD-megjelenése az idei év nagy eseménye.

A rendező, René Laloux A vad bolygó sikere és cannes-i különdíja után ismét a francia sci-fi író, Stefan Wull egyik történetét dolgozta fel, de Roland Topor helyett ezúttal a hasonlóan nagy formátumú, bár a magaskultúra köreiben kevésbé ünnepelt rajzművészt, Jean „Moebius” Giraud-t, a francia képregény nagymesterét kérte fel a figurák és a helyszínek megalkotására.

Az idő urai különleges élmény, álomszerű képekben fogalmazó, merengő hangulatú sci-fi mese az idegen bolygón magára maradó kisfiú és a segítségére siető mentőcsapat kalandjairól. A hagyományosnak tekinthető történet a film végi fordulat fényében azután új értelmet nyer, lírai tűnődéssé változik az élet és a halál körforgásáról, az idő kérlelhetetlen szigoráról.

Mai szemmel nézve a film talán még hatásosabb, de erényei mellett a hibái is látványosabbá váltak. A vagány embercsempész űrhajóparancsnok, a két mókás rezonőr figura és a címszereplők mesterséges bolygója egyaránt a Csillagok háborúja túlzott hatásáról árulkodik, a képi világ helyenként bántóan elnagyolt, és a befejezés logikája zavaros, minél többet rágódik rajta az ember, annál inkább. Ez utóbbiról azonban az egyre nehézkesebb felnőttkori gondolkodás is tehet. Mert ahogyan az egyik kísérő kisfilmben a fiatal francia újságíró is megjegyzi, érdekes módon gyerekfejjel az értelmezés semmiféle problémát nem jelentett.

Extrák: Kétlemezes, roppant igényes kiadás felirat-kommentárral, egyórás riportfilmmel a magyar rajzolók élményeiről, félórás werkfilmmel, Moebius storyboardjaival és az eredeti regény szerzőjével, Stefan Wullal készített interjúval.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9184