|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÚt a vadonbaNevelős Zoltán
Into the Wild – amerikai, 2007. Rendezte: Sean Penn. Írta: Jon Krakauer könyvéből Sean Penn. Kép: Eric Gautier. Zene: Eddie Vedder, Michael Brook és Kaki King. Szereplők: Emile Hirsch (Chris McCandless), Jena Malone (Carine), William Hurt (Walt), Marcia Gay Harden (Billie), Catherine Keener (Jan Burres), Kristen Stewart (Tracy), Hal Holbrook (Ron), Vince Vaughn (Wayne). Gyártó: Paramount Vantage. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 140 perc.
Mi vesz rá egy jóképű, kimagasló intelligenciával megáldott, sportban is sikeres, friss diplomás és jómódú családból származó fiatalembert, hogy 22 évesen mindent elhajítson magától, ami addigi életéhez tartozik, és útra keljen, bejárjon sok ezer mérföld országutat, és végül az alapvető túlélést tűzze ki célul Alaszka vadonjában? Christopher McCandless 1990 nyara és 1992 nyara között ezt az utat járta meg, és végül élete is ráment a vállalkozásra: holttestét a szállásul használt autobuszroncsban vadászok találták meg hetekkel éhhalála után. A téma nyilván azért ragadta meg Jon Krakauer író figyelmét, mert fiatalon maga is megélt hasonló kalandokat – ahogy azt a McCandless naplójegyzetei és a szemtanúk vallomásai alapján írt, magyarul is megjelent könyvében elárulja. És a téma valószínűleg azért keltette fel Sean Penn lelkesedését – ami kitartott tíz éven át, míg végül a McCandless család hozzájárult a film elkészítéséhez –, amiért minden olvasó, illetve néző megborzonghat pusztán az eset hallatán: a civilizált ember egyik alapvető vágya, hogy megszabadulva a társadalmi keretektől kívülről tudja szemlélni életét, és a maga természetességében és zavartalan szabadságban tapasztalhassa meg azt. A Mount Ventoux-t megmászó Petrarcától a földet körülmotorozó Ewan McGregorig nagy a hagyománya ennek a tevékenységnek.
Sean Penn eddigi három rendezői filmje (Indián vér, Menekülés az éjszakában, Az ígéret megszállottja) után az Út a vadonba ismét a szuggesztív képi megjelenítés és az erős színészi alakítások egyensúlyára példa, ám a hangvétel itt sokkal személyesebb. Szakítva Krakauer könyvének dokumentarizmusával, a forgatókönyvet is maga író Penn két párhuzamos idősíkon, de egyenként lineárisan beszéli el az alaszkai hónapok eseményeit, illetve a diplomaosztótól a nyugati kalandozásokon át az Alaszkába indulásig tartó csaknem két év eseményeit. Az Emile Hirsch által játszott McCandless mellett a fiú húga (Jena Malone) szolgálnak elbeszélőkként, kiegészítve a McCandless által olvasott szerzők, Thoreau, Tolsztoj, London, Paszternak műveiből vett idézetekkel.
Penn a történetet az emberi élet fő szakaszainak megfelelő fejezetekre osztja, amely egyértelmű értelmezését adja McCandless döntésének, aki mintegy megzavarodott számítógépet, újraindítja az életét, majd új, immár teljesen őszinte kapcsolatokon keresztül építi újjá önmagát, hogy végül eljusson a bölcsesség megszerzéséig – nem eltagadva azokat a pontokat, ahol a fiú a különcségen túl a józan ésszel is szakított. Az útközbeni találkozások nemcsak a főhős fejlődéstörténetének állomásai, hanem kettős tükrökként működnek: legalább ugyanannyit mondd el a kalandról az, ahogy a McCandless-szel való találkozás során az epizódok szereplői saját életük végleg elveszített vagy még választható lehetőségeivel szembesülnek. Az út így már nemcsak a fiú által megélteket jelenti, hanem a munkavezető (Vince Vaughn), a hippi asszony (Catherine Keener), az öregember (az alakításáért Oscarra jelölt Hal Halbrook) saját történeteit is, illetve azt a lelki szenvedést, ami az otthon maradt szülők számára jelenti a megváltás lehetőségét abból a képmutatásból, ami a fiú döntését kiváltó legnyomósabb okként jelenik meg.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1084 átlag: 5.48 |
|
|
|
|