|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDVégtelen éjszakaKovács Marcell
Endless Night – angol, 1971. Rendezte: Sidney Gilliat. Szereplők: Hayley Mills, Hywell Bennett, Britt Ekland. Forgalmazó: Caesar Film. 99 perc.
Nagy zsákmány a polcokat vizslató DVD-vadásznak a Végtelen éjszaka: a közhelyes cím és a semmitmondó borító igazi ínyencfalatot rejt. Sidney Gilliat 1971-ben készült lélektani krimije bizarr műfaji katyvasz sok meglepetéssel – egészében talán kevésbé meggyőző, de részleteiben számtalan izgalmat kínál. Agatha Christie-adaptáció, de sehol egy Miss Marple, sehol egy Poirot, az első meglepetés, hogy az írónő ritkaságszámba menő nyomozásmentes regényeinek egyike szolgált alapanyagul. Jó ideig még csak nem is bűnügyi a sztori, mintha egy hatvanas évekbeli angol kisrealista románc peregne enyhe szatirikus éllel, ám a léhűtő luxusautósofőr és az elbűvölő nagytőkés lány szerelmének meséje később egyre komorabb színekbe fordul. „Lesz, kit sorsa kéjre szán, s lesz, kit örök éjre szán” – William Blake versét a fátyolos tekintetű lány a család rákbeteg építészbarátjával énekli, közben egy boszorkány külsejű idős hölgy a szerelmi fészket sújtó régi átok legendájával riogat, és a frissen elkészült modernista csodapalotába lassacskán egy gótikus kísértetkastély fagyos hangulata költözik. Gilliat, aki forgatókönyvíróként Hitchcockkal is dolgozott, rafináltan borzongat, felvonultatja a műfajban kötelező praktikákat (gyermekkori traumák emlékképei, hagymázas látomások), de többnyire finom, alig észrevehető utalásokat használ, szempillantásnyi időre bevágott szubliminális kockái egyenesen láthatatlanok.
Extrák: Extrák helyett izgalmas fejtörővel kedveskedik nekünk a forgalmazó: vajon melyik filmből származik a borító hátoldalán látható kép? Kemény tengerparti tűzharcot látunk, szitává lyuggatott autók mögül torkolattüzek villannak. A Végtelen éjszaka kizárható.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1629 átlag: 5.34 |
|
|
|
|