KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karamell

Donáth Mirjam

Sukkar banat – francia-libanoni, 2007. Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojeily és Rodney El Haddad. Kép: Yves Sehnaoui. Zene: Khaled Mouzannar. Szereplők: Nadine Labaki (Layale), Yasmine Elmasri (Nisrine), Joanna Moukarzel (Rima), Gisèle Aouad (Jamale Tarabay), Adel Karam (Youssef), Sihame Haddad (Rose). Gyártó: Bac Films / Les Films de Beyrouth / Roissy Films / Sunnyland. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

Miért nem hagy mélyebb nyomot négy barátné csivitelése egy bejrúti szépségszalonban, mint egy New York-i kávézóban? Nos, nem a helyszín miatt.

Az elsőfilmes Nadine Labaki nem azt tűzte ki céljául, hogy szexről sziporkázó replikákról híresüljön el az ő Karamellje. Napos képeket akart készíteni a háborús szürkeségről ismert Libanonról, beugrott hát a főszerepbe, hogy gyönyörű adottságai szerényen beragyogják a vásznat, és felfedje a látszólag teljes szabadságban élő közel-keleti nők titkait. Szex és Bejrút? Ugyan… vagy csak nagyon csendben. Labaki filmje szociálisan érzékeny darabnak indul, mely a még erős tradíciók között nevelkedett, de már a modern korban élő nők viaskodását mutatja a társadalmi konvenciókkal.

Layale a szüleivel él, és titkos kapcsolatot tart fent egy kiszámíthatatlan házasemberrel. Dudaszó a szalon előtt, máris otthagy csapot-papot, gyantázásra előkészített karamellt, fut a férfihoz. Munkatársa, Nisrine, a szerelméhez készül férjhez menni, de retteg attól, hogy kiderül, már elveszítette a szüzességét. Barátnőjük, a negyvenes Jamale az elvirágzástól tart, és mindent megtesz, hogy felvegye a kesztyűt a tévészerepekért ácsingózó fiatalok konkurenciájával. A hajmosó Rimának pedig nagy pechje, hogy a világnak azon táján leszbikus, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.

Kedvesek a szereplők, a párbeszédek, a bolond néni a szomszédból. De Labaki az unalomig ismert felszínen marad. Mit tehet egy csapat tehetséges amatőr színésznő, mit a szívderítő libanoni képek, és a „még izgalmas is lehetne” sztori, ha a forgatókönyv csak könnyű kézzel firkantott női napló?

Nézzük az egzotikus miliőt, Labakit és erős szemhéjfestékét. Bevillan a Marokkó, még többször a Vénusz Szépségszalon, múlatjuk az időt. A filmet, mint egy elkanalazott desszertet, nem nagyon emlegetjük többet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9392