|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDAirportPápai Zsolt
Airport – amerikai, 1969. Rendezte: George Seaton. Szereplők: Burt Lancaster, Jean Seberg, Dean Martin. Forgalmazó: Budapest Film. 128 perc.
Az 1960-as, 1970-es évek fordulója olyan korszakként él a köztudatban, mint amelyik forradalmi filmek sorát szülte Hollywoodban, témafelvetésüket és stílusukat illetően egyaránt formabontó darabokat. Valóban készültek ilyen filmek, de a sikeresebbek inkább hagyományos építkezésűek voltak. Olyanok, mint például az 1970-es évben – Amerikában – a Love Story után a második legnagyobb bevételt fiadzó Airport.
Az Airport filmtörténeti pozíciója imponáló. A sztori sok kicsi privát tragédia és egy nagy közösségi kataklizma együtteséből áll össze, és ezzel A Poseidon katasztrófát, a Földrengést, a Pokoli toronyt – a hetvenes évek katasztrófafilm-szériáját – előlegezi meg. A vitathatatlan filmtörténeti érdemein túl azonban az Airport meglehetőst ódivatúnak tetszik. A régi Hollywood stílusában a régi Hollywood nézőjének készült, amit az is mutat, hogy a steril képi világot csupán néhány alibiből odavetett osztott képmező frissíti, továbbá az, hogy az egyetlen igazán fiatal szereplő – a megesett stewardesst hozó, csodás Jacqueline Bisset – igencsak kilóg a csupa középkorú vagy kivénhedt figurából álló csapatból. George Seaton rendező a középosztály életrevalóságát ünnepli a csinos kiskosztümökkel, a télen is napbarnította arcokkal, a tökéletesen belőtt sérókkal és a megszenvedett happyendekkel – filmje mégsem ellenszenvet, netán érdektelenséget szül a nézőben.
Különös, de az Airport ma is székhez szegez, miközben már elkészültekor is avult volt: a szexualitás témáján kívül lényegében semmi nincs benne, ami a harmincas–negyv enes évekbeli hollywoodi produkciókban ne lett volna meg. Persze lehet úgy is tekinteni a dolgot, hogy az Airportnak és a hasonló filmeknek missziójuk volt: a formálódó új Hollywoodnak a régivel való folytonosságát szavatolták.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1256 átlag: 5.44 |
|
|
|
|