|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDÁramlatAlföldi Nóra
Undertow – amerikai, 2004. Rendezte: David Gordon Green. Szereplők: Jamie Bell, Josh Lucas, Dermot Mulroney. Forgalmazó: Best Hollywood. 108 perc.
Nehéz gyerekkor, nehéz kamaszkor, hirtelen jövő túl nagy felelősség vagy éppen a megcsömörlés az ifjúkori lézengéstől – nagyravágyó auteur-palánták számára Truffaut óta nyerő témák. A fesztiválüdvöske író–rendező, David Gordon Green 2000 óta szimatolja körbe a felnőtté válás érzékeny témáját, melyet hol szerelmi melodrámába, hol thrillerbe ágyaz. Az eddig független pályán mozgó Green munkáit hazájának kritikusai már egy ideje melegen üdvözlik, idén a Judd Apatow bábáskodásával készült Ananász Expresszel pedig a mainstreambe is katapultálta magát.
Sorban az ötödik, Áramlat című munkája a Munn gyerekek történetét meséli el, akik valahol Georgia állam egyik eldugott szegletében nagyjából olyan körülmények között vegetálnak özvegy apjukkal, mintha csak a texasi láncfűrészes gyilkos szolidabb kiadású famíliája lennének. Kis disznóóljuk idilljét a rabruhát frissiben levedlett nagybácsi érkezése zavarja meg, ki régi lidérceket kieresztve a palackból megöli a srácok apját, majd keresztülkergeti őket a fél megyén, végeláthatatlan odüsszeiára ítélve őket.
Green az idejekorán felcseperedő gyerekek világát a filmjei állandó helyszínéül szolgáló szutykos déli miliő szaftos megfestésével exponálja, melyet az epizódszereplők groteszk rajzával, nyers brutalitással, finom misztikummal és kellemesen tolakodó szimbolikával tarkít. Itt-ott felhabzik stilizálizálási vágya, máshol gyönyörűen érvényesül a producer, Terrence Malick finom lírája – Green érti a dolgát, képességei alapján minden esélye megvan rá, hogy Wes Anderson-i magaslatokat hódítson meg.
Extrák: Előzetesek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1093 átlag: 5.54 |
|
|
|
|