|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDLiu Chia-liang filmjeiTeszár Dávid
A kelet hősei – Heroes of the East (Zhong hua zhang fu), 1979. Szereplők: Liu Chia Hui, Mizuno Yuka. Forgalmazó: Black Mirror Kft. 100 perc; Őrült majom Kung fu – Mad Monkey Kung Fu (Feng hou), 1979. Szereplők: Chang Hsi, Hsiao Hou. Forgalmazó: Black Mirror Kft. 116 perc.
Kevesen tudják, hogy a Shaw Brothers stúdió alkotásai közül hat darab már 2005 óta hivatalosan hozzáférhető Magyarországon (az Intersonic kiadó minimális példányszámban, érdemi promóció nélkül forgalmazott olyan klasszikusokat, mint A shaolin 36 próbatétele vagy a Mérges shaolinok). A tavalyi évben a Black Mirror Kft. indította útjára a legendás hongkongi filmgyár reprezentáns harcművészeti mozijait bemutató sorozatát, amelynek aktuális megjelenései a kung-fu film történetének legjelentősebb szerzőjére hívják fel a figyelmet. Liu Chia-liang (más átírásban Lau Kar-leung) híres harcművész család sarja, kung-fu mesterből előbb Chang Cheh kedvenc harci koreográfusa, majd pedig a stúdió saját jogú rendezője és színésze lett.
Bruce Lee halála (1973) után ő volt az, aki elsőként vitte filmre a hagyományos, autentikus kínai harcművészetet (mindenekelőtt a déli iskola „állatstílusait”). Ennek ékes bizonyítéka A kelet hősei, amely egy kultúraközi konfliktus kapcsán a legnagyobb hitelességgel dokumentálja a kínai és a japán nemzet fegyvereit és harcművészeti iskoláit. Liu munkája két jól elkülöníthető részre osztható: előbb a különböző nemzetiségű, ifjú házaspár verbális és fizikai viaskodását mutatja be komikus felhangoktól sem mentesen, majd pedig a szerelmi szálat elvetve kizárólag a feldühödött japán mesterekkel szembeni párbajokra koncentrál. A kelet hősei pazar demonstráló anyaga a két ország harcművészetének, az operatőr Anthony Wong (maga is harcművész!) zsáneridegen módon eltekint a rapid zoom túlzott használatától, helyette elegáns módon kombinálja a variózást a kocsizással, miközben a rendező ugyancsak rendhagyó módon hanyagolja a halálos kimenetelű összecsapásokat. Így lesz e meglepően japánbarát mozi tisztelgés a két ország harcművészete előtt – politikailag abszolút korrekt darab, igaz, a japán küzdők egyikének sem sikerül felülmúlnia a főszereplő Gordon Liut.
Kevésbé előremutató tétel az Őrült majom Kung fu, amely a lenyűgözően komplex harci koreográfiát leszámítva a megszokott eszközökhöz nyúl: tőrbe csalt és megnyomorított főhőst mutat be (lásd még: A félkarú kardforgató, Nyomorék bosszúállók), ebből következően nem hiányozhat a bosszú-narratíva és a megannyi edzés- és próbatétel-szekvencia, amelynek végén a rendező által alakított protagonista a tanítvány segítségével leszámol a húgát szolgálónővé alacsonyító, gonoszul vigyorgó bordélyház-tulajdonossal.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1086 átlag: 5.63 |
|
|
|
|