KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mocskos zsaru

Nevelős Zoltán

Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans – amerikai, 2009. Rendezte: Werner Herzog. Írta: William M. Finkelstein, Victor Argo, Paul Calderon, Abel Ferrara, Zoë Lund. Kép: Peter Zeitlinger. Zene: Mark Isham. Szereplők: Nicolas Cage (McDonagh), Val Kilmer (Pruit), Eva Mendes (Frankie), Jennifer Coolidge (Genevieve), Brad Dourif (Schoenholtz). Gyártó: Nu Image / Polsky / Saturn. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 121 perc.

A Katrina hurrikán pusztítása utáni New Orleans kopott eleganciájából bőven meríti a helyi színeket Werner Herzog újabb különös vállalkozása, mely Abel Ferrara 1992-es Mocskos zsaru című kultuszfilmjének főbb motívumait dolgozza át egy könnyebben fogyasztható, de nem kevésbé zavarba ejtő produkcióvá, melynek elsősorban az adott publicitást, a két rendező milyen szalonképtelen módon nyilatkozott egymásról.

Harvey Keitel New York-i zsarujához hasonlóan Nicolas Cage gyilkossági nyomozója is drogfüggő, úszik a szerencsejáték-adósságban, módszereiben pedig teljesen gátlástalan, lop (főként drogot), hazudik (szemrebbenés nélkül) és ha úgy hozza a helyzet, fiatal lányokat erőszakol meg vagy idős hölgyeket terrorizál hatalmas pisztolyával. Noha játékában Keitel mélyebbre volt képes lemenni, Cage alakítása is emlékezetes, noha másképp (és másképp, mint a hasonló témájú Las Vegas, végállomásban). A figura hátfájása miatt úgy mozog, mint egy robot; kidüllett szemeit forgatva, fejközéptől hátrafésült hajával olyan, mint egy óriásra nőtt csótány: Cage pont ugyanolyan lendülettel túljátssza a szerepét, mint ahogy a tévékrimik világából érkezett William Finkelstein is végletesen szemérmetlen happyendbe fordítja az addig totális összeomlás felé ívelő cselekményt. A film szereplői is csak hahotázni tudnak a dolgok ilyetén kimenetelén; fényévekre vagyunk Ferrara nyers realizmusától, viszont a főhős által átélt delíriummal teljes összhangban feszegeti Herzog is a közönségfilm esztétikai határait. Különösen a krokodilt és iguanákat előtérbe komponáló, hosszan kitartott képsorok mellbevágóak (a breakelő hulla pedig aztán már tényleg sok), az eredmény mégis egy pergő zsarufilm, de abból az egyik legbizarrabb. Ráadásul – hasonlóan Ferrara katarzissal járó tragédiájához – végül Herzognak is sikerült ismeretlen mélységeket megmutatnia kétértelmű hepiendjével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10072