KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel és Igor Sztravinszkij

Parádi Orsolya

Coco Chanel et Igor Stravinsky­ – francia, 2009. Rendezte: Jan Kounen. Írta: Chris Greenhalgh. Kép: David Ungaro. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Anna Mouglalis (Coco Chanel), Mads Mikkelsen (Igor Sztravinszkij), Jelena Morozova (Katyerina Sztravinszkij), Natacha Lindinger (Misia), Grigori Manukov (Szergej). Gyártó: Eurowide Film / Hexagon Pictures. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 120 perc.

 

Coco Chanel a korabeli fotók és beszámolók alapján alacsony, vékony, nem túl szép, de erős kisugárzású nő volt. Megingathatatlan függetlensége, megnyerő társasági képességei adták vonzerejét. A forradalmian kényelmes és egyszerű vonalú ruhák kreátora paraszti származását és tanulatlanságát akaratereje, tehetsége, és némi – szeretőjétől kapott – indítótőke segítségével ellensúlyozta. A XX. század húszas-harmincas éveiben vált befolyásos üzletasszonnyá, éhező francia és orosz művészek mecénásává. Vagyonát és házait többször felajánlotta a kor ünnepelt zsenijei, például Igor Sztravinszkij és családja részére. E korszakról mesél a Dobermannal ismertté váló Jan Kounen mozija. A helyzet az, hogy self-made divatdiktátor korai éveiről szóló, nemrég bemutatott filmet jegyző Anne Fontaine biztosabb kézzel rajzolta meg a Mademoiselle portréját. A sápatag, vézna, kisfiús Audrey Tautou hitelesebb Coco, mint Kounen új filmjében a görög (származású) istennő, Anna Mouglalis, aki gyönyörű, hatalmas, de üres. Egyetlen jelenetben sem látjuk a pezsgő, intellektuális kapcsolatot a két zseni között, minden a szimpla testi vágyról szól. Ezt a néhol francia impresszionista filmeket idéző, ma inkább nevetségesen ható vágások, és a megdöbbentően közhelyes dialógusok csak súlyosbítják. Kár érte, mert majd félórás nyitójelenete, valamint látványvilága és kellékfelhozatala az utóbbi évek egyik leggondosabban kimunkált filmalkotásává tehetnék. A Sztravinszkij-affér így egy grandiózus díszlet előtt játszódó átlagos szerelmi háromszög történetévé silányul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10113