KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nömadak Tx

Baski Sándor

Nömadak Tx – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Harkaitz Martinez de San Vicente, Igor Otxoa, Pablo Iraburu. Kép: Raúl De la Fuente. Zene: Oreka Tx. Szereplők: Igor Otxoa, Harkaitz Martinez de San Vicente. Gyártó: Arena Comunicación. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 89 perc.

 

A zene az emberiség közös nyelve, amelyen keresztül egymástól kontinensnyi távolságra élő kultúrák is képesek párbeszédre lépni – ezt a leírva meglehetősen közhelyes gondolatot próbálja illusztrálni két baszk népzenész, Harkaitz Martinez de San Vicente és Igor Otxoa. Egy tradicionális ütős hangszeren, txalapartán játszanak, amelynek fő jellegzetessége, hogy megszólaltatásához két ember szükségeltetik, akik egymásra reagálva, improvizatív stílusban, közösen teremtik meg a ritmust. Martinez és Otxoa számára a txalaparta nem egyszerű hangszer, kommunikációs instrumentum is egyben, segítségével nemcsak ők képesek egymásra hangolódni, de a világ bármely pontján be tudnak kapcsolódni a helyi (nép)zenei áramlatokba. Bizonyítandó mindezt körbeutazták a keleti féltekét, Indiától Lappföldön és a Szaharán át Mongóliáig, hogy együtt zenéljenek többnyire amatőr, saját kulturális hagyományaikat még őrző népzenészekkel.

Az utazásról készülhetett volna beszélőfejes interjúkkal körített, etnografikus igényű dokumentumfilm is, a Nömadak Tx – a cím baszk nyelven egyszerűen nomádot jelent – azonban inkább egy klipszerű road movie lett. A fellépő művészek helyett a zene és a képek mesélnek – az operatőri munka a zord körülmények ellenére is lenyűgöző –, sokszor a szereplők monológjait is a hangszer hipnotikus ütemeinek ritmusára vágják a szerkesztők. A Nömadak Tx így legalább annyira rokona az Isztambul zenei térképét megrajzoló Fatih Akin-filmnek (Át a hídon – Isztambul hangjai), mint a Baraka vagy a Dogora vizuális szimfóniáinak. Utóbbiaknál azonban jóval könnyedebb, gyors ritmusa, klip-esztétikája, pár perces epizódokból felépített jelenetei révén még a zenei élményeit a YouTube-ról szerző generáció igényeivel is tökéletesen kompatibilis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10362