KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Díva

Alföldi Nóra

Burlesque – amerikai, 2010. Rendezte: Steve Antin. Szereplők: Christina Aguilera, Cher, Stanley Tucci. Forgalmazó: SPHE. 119 perc.

Közhely, hogy az elmúlt húsz-harminc évben Hollywood szakadatlanul azon próbálkozik, hogy megvalósítsa a totális szórakoztatás intézményét, ennek érdekében pedig hol régi, hol vadonatúj technikai csodákat hajt igája alá, továbbá nem átall vissza-visszanyúlni klasszikus hagyományokhoz sem. A kör a Dívával ismét bezárult: a burleszk-show mint olyan, az ősfilm korában varieté-kiegészítő performansz is volt az egytekercses némafilmek mellett, később magán a vásznon lehetett csodálni, Dita Von Teese óta klubokban ismét luxus-szórakozás, 2011-re pedig a flitterekkel fedett mellbimbók újra a vásznon hasítanak, természetesen showbiz-musical formájában.

Steve Antin varietéje keblére öleli ugyan a kortárs trendeket (lásd a csábító typecastingot, melyet egyértelműen az elmúlt tíz év popkulturális eseményei határoztak meg), de elsősorban régi sablonokat preferál. A darab emellett nagy költségvetéssel és szép szaloncukorpapír csomagolással kérkedhet, de a jó sok szirup, szaftos combhúsok és az ígéretes eklektika ellenére mégis pasztellszínű marad.

Mindezért a heves erőlködések felelnek. Kabaré ide vagy oda, a filmben is elhangzik, hogy a burleszk-sztárok nem énekelnek, árukapcsolás nélkül azonban a móka ma már nem móka – a főszereplő karaktert a valaha szebb napokat látott popdíva, Christina Aguilera alakítja, kinek szép nagy tüdejét minden szinten kötelező kihasználni. A koncepció így burjánzik hagyományos Hamupipőke-sztorivá, meleg jótündérrel, gonosz üzletemberrel, puha fényekbe burkolt szőke herceggel és gáláns madámmal. Az egyszerű képletet kompenzálná a parádé és a sok díszes fehérnemű; csinosak a díszletek, és fergeteges a stylist-munka, ilyen lapos vizuális és formai megoldásokkal azonban Luhrman óta nem ildomos élni. Némafilmrajongók és egyszeri nézők szeretni fogják a Dívát, minden hibája mellett kellemes, kíméletes és pihentető, pont, mint egy hétköznapi matiné a Moulin Rouge-ban.

Extrák: audiókommentár a rendezővel; bakik; kimaradt jelenetek; alternatív kezdés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10664