KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Akira Kurosawa: Álmok

Géczi Zoltán

Dreams – amerikai–japán, 1990. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Akira Terao, Mitsuko Baisho, Martin Scorsese. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

Az Álmok Kurosawa legszemélyesebb munkája, vérbeli szerzői mozi, egyedülálló zárvány a jidaigeki-zsáner nagymestereként méltatott direktor életművében. A nyolc rövidfilmből felépített mű forgatókönyvét több japán stúdió is visszautasította (hiába a nemzetközi szakma respektje, Kurosawát élete végéig ellentmondásos alkotóként könyvelték el hazájában), így az elkeseredett rendező Steven Spielberghez fordult, aki amerikai forrásból kalapozta össze a költségvetést. A forgatás nyolc hónapot vett igénybe; a filmkészítés technikai oldalát is behatóan ismerő, az új eszközök iránt mindig fogékony Kurosawa kedve szerint pepecselhetett a kamerákkal és a lencsékkel, hogy kompromisszummentesen vihesse vászonra vízióit. A tematikus, a rendező álmait megörökítő film velejét a művészi érzékkel és perfekcionista alapossággal megkomponált képköltemények adják, a dialógusok ritkásak, a háborús traumák és keserű bűntudat által uralt narratíva (amelyet már-már szentimentálisan tökéletes természeti képek oldanak) csupán ministrál a látványhoz. Bár Kurosawát fekete-fehér filmjei miatt szokás elsősorban tisztelni, a direktor rendkívüli esztétikai érzékkel bánt a színekkel: a nyitó epizód életerőtől kicsattanó, tarka természetábrázolása, a hóvihar-szegmens sivár fehérsége, vagy a Martin Scorsese szereplésével forgatott Vincent Van Gogh-szekvencia impresszionistáktól kölcsönzött palettája markáns arculatot ad a rövidfilmeknek. Ugyanakkor a rendező lelkiismeretes alkotóként tiszteletben tartotta a néző érzéseit: a komor témák után következő záróakkord (A vízimalmok faluja) bölcs derűje valódi zen-pillanat, az élet örök körforgásának szépségesen szelíd metaforája.

Kurosawa kései filmje financiális szempontból kudarc lett, s kritikai téren is csak mérsékelt sikereket aratott; reménykedjünk benne, hogy 22 évvel a bemutató után a filmművészet hívei már képesek értékelni eme szimbólumokban gazdag misztériumjáték szofisztikált csodáját.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11133