KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A Pál utcai fiúk

Pápai Zsolt

magyar–amerikai, 1968. Rendezte: Fábri Zoltán. Szereplők: Törőcsik Mari, Anthony Kemp, John-Moulder-Brown, Pécsi Sándor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.

A Molnár Ferenc ifjúsági regényéből készült filmet egyesek nem tekintik Fábri Zoltán életműve teljes értékű darabjának, pedig jelentékeny a művészi ereje, és az alkotójának kézjegyét is viseli. A témája, az elbeszélésmódja és a vizuális megmunkáltsága miatt egyaránt a jelentős Fábri-művek sorába illeszkedik.

A Pál utcai fiúk ugyanúgy az erősek és kiszolgáltatottak konfliktusáról, illetve a morális tartás határhelyzetekben való megőrzésének lehetőségeiről szóló tanulmány, mint a Hannibál tanár úr, a Két félidő a pokolban, a Nappali sötétség vagy éppen Az ötödik pecsét. Ugyanakkor a kivitelezése további fontos Fábri-filmekre emlékeztet: a rendező – az általa általában preferált hagyományosabb elbeszélő-szerkezetet alkalmazva – az objektív realizmus és szubjektivitás vegyítésének lehetőségeivel kísérletezik ebben a filmben is, mint például a Körhintában vagy az Édes Annában.

Emellett A Pál utcai fiúk – a fent nevezett alkotásokhoz hasonlóan – ráirányítja a figyelmet Fábri Zoltán művészetének máig megfejtetlen – mert megfejthetetlen – titkára is, nevezetesen arra, hogy a mester úgy készített szerzői filmeket irodalmi anyagból, hogy a feldolgozás során maximálisan tiszteletben tartotta az alapművet, azaz nem szabta át, nem értelmezte át szája-íze szerint azt. Fábri köztudottan nemhogy átformálni nem kívánta Molnár Ferenc regényét, de az efféle igényeket megfogalmazó amerikai producerrel nagy csatákat folytatott a produkció előkészítése során. Sikerrel járt, és megőrizhette a regény eredeti vonalvezetését – de közben mégis egy szerzői filmet forgatott.

Az első magyar Oscarra jelölt film őrzi frissességét, és ma is a székhez láncol: a díszletvilága megragadó, a ritmusa példás, a gyerekszínészek pazarul teljesítenek benne, triviális meséje pedig nagy mélységeket nyit meg.

Extrák: a Magyar Filmintézet kiadásában megjelent film mindössze egyetlen, ám annál értékesebb extrát tartalmaz, amely kifejezetten a dvd-kiadáshoz készült. Fazekas Eszter, Balogh Gyöngyi és Kurutz Márton negyedórás dokumentumfilmje lényegre törően, egyúttal mélyenszántó megállapítások sorában tekinti át a Molnár-regény három eddigi mozgókép-feldolgozásának történetét. A Balogh Béla által rendezett 1917-es, a maga korában hatalmas sikert aratott verzió elkallódott, és az 1924-es (szintén Balogh jegyezte) változatot is sokáig elveszettnek hitték, ám nemrég előkerült egy kópia belőle; a dvd dokumentumfilmjében háromperces montázs található ebből a műből. Csodás lett volna, ha extraként a teljes film felkerül a lemezre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11233