KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Conan, a barbár (1982)

Pápai Zsolt

Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.

Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy), felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét (Schwarzenegger), John Milius Conanját gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű – banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus, tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában, ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából (lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).

A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt: kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek, hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.

Extrák: Audiokommentár John Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12163