KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aferim!

Baski Sándor

Aferim! – román, 2015. Rendezte és írta: Radu Jude. Kép: Marius Panduru. Szereplők: Theodor Corban (Constandin), Cuzin Toma (Carfin), Mihai Comanoiu (Ionita), Alexandru Dabija (Iordache). Gyártó: HI Film Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Radu Jude új filmjének élénk színekben tobzódó, stilizált plakátja Tarantino-ihletésű westernt ígér, és a választott történelmi periódus, illetve a szinopszis is szabályos műfaji átirattal kecsegtet. Az 1835-ben játszódó Aferim! papíron meg is felel ezeknek az elvárásoknak. Az alaphelyzet kedvelt western-toposzokra épül: a sheriffbe oltott fejvadász (Constandin pandúr) és fia egy lopással vádolt cigány férfi után kutatva lovagolják át a havasföldi vadkeletet. Az eleddig kortárs városi környezetben játszódó filmeket rendező Jude jó érzékkel választott témát: a romániai cigányrabszolgaság nem csak a szélesebb köztudatba nem került be, de a (film)történelem térképén is fehér foltnak számít.

A látszat ellenére Judét mégsem a zsánerkonvenciók érdeklik, azokat csak laza sorvezetőként használja, az Aferim! valójában logikus folytatása és továbbgondolása az életműnek, illetve a román új hullámos stílnek. A legboldogabb lány a világon-hoz és a Mindenki a mennybe megy-hez hasonlóan Jude ezúttal is a realizmus maximumára törekedett, a 19. századi Havasföld társadalmi viszonyait, a kor szokásait, hiedelmeit meglehetős precizitással mutatja be. A történelmi tablót ugyanakkor szándékosan „roncsolja”, idézőjelbe teszi a fekete-fehér képekkel, a közelik szinte teljes mellőzése pedig az intenzív nézői azonosulást gátolja. Első két filmjében is ez a szenvtelen távolságtartás szavatolta, hogy a szereplők által drámainak megélt események – a külső szemszögnek is köszönhetően – észrevétlenül csússzanak át groteszkbe.

Az Aferim! ennek megfelelően nézhető sajátos szociográfiai road movie-ként, amelyben – mint egy abszurd népi színdarabban –, a kor összes jellegzetes figurája felvonul, de működik a jelennek tükröt tartó allegorikus szatíraként is. A film sugallata és konklúziója, hogy a mai társadalmat átható előítéletek, attitűdök vagy a korrupció kultúrája 180 éve változatlanok, és ezt az állítását Jude azzal támasztja alá, hogy a szereplők dialógusai – amelyekben például arról polemizálnak, hogy a zsidók, a cigányok vagy esetleg a magyarok az alávalóbbak – hiteles korabeli szövegeken alapulnak; sőt: egymást érik a szkriptben a közmondások, szállóigék és az irodalmi idézetek is. Az Aferim! így aztán mégiscsak kapcsolódik a Tarantino-féle westernekhez: a lenyűgöző 35mm-es fekete-fehér képek ellenére Jude filmje is főként a nyelvhasználat segítségével mesél a hatalmi struktúrákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12425