KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Ütős csajok

Nők a szorítóban

Horeczky Krisztina

Nordin Eszter dokuja négy magyar bokszolónőről.

 

Családja, így édesapja, Pártos Géza (1917-2003) színházi és filmrendező 1969-es disszidálása után Nordin Eszter a kaliforniai Pitzer College-ban szerzett diplomát, majd a londoni BBC-televízió Dráma és Dokumentumfilm Főosztályán is dolgozott. Magyarországi pályafutásának ugyanúgy része a Barátok közt főrendezősége, mint az értelmi sérült fiatalok szexuális életéről forgatott, külhonban is elismert 2002-es dokumentumfilmje, a Tabu. A magyar HBO-n májusban bemutatott, legújabb HBO-Europe doku, az Ütős csajok alkotóját három esztendővel ezelőttig hidegen hagyta az ökölvívás, majd nemtársait látva a ringben kíváncsivá tette, miért választja a fehérnép ezt az ütésalapú sportot?

A profi boksszal támogatók híján nyolc éve felhagyó, 2003-ban WIBF-GBU légsúlyú világbajnok Miló Viktória szerint a problémák, a traumák tesznek valakit jó öklözővé. A tizenegyszeres All Style karate, és kétszeres kung-fu világbajnokot a megfelelési kényszer és a bizonyítási vágy hajtotta. Erről a 38 éves, rutinos (bulvár)média-szereplő ugyanolyan nyíltan beszél, mint erőszakos és szigorú természetéről, továbbá az internetes kommentek olvasásának tulajdonított egykori krónikus depressziójáról. A tízéves Apostol Csenge, a 2013-as WBC junior világbajnoki övét könnyűsúlyban a Lurdy Házban megszerző Gina Chamie, és a harmincnégy esztendős Némedi-Varga Csilla esetében a motiváció a sportjuk iránti szenvedély. Ennek oka azonban ismeretlen marad, míg az egri Honvéd SE-ben tai-qui bokszot is űző Csengénél számolni kell az őt kétéves korától bokszoltató apa ambícióival. Az apa személye, az apakép feltűnően hangsúlyos (lehet) a kvartett összes tagjának életében, ám a filmben – érdemben – korántsem az.

A direktor, és Vészits Andrea dramaturg elnagyolt, egydimenziós miniportrékat skiccel föl a hősnőkről. Az 1990-es születésű, hajdani amatőr és profi kick-boksz világbajnok Chamie-ről a hálón olvastam, hogy szír felmenőkkel bír, s hogy a Keleti István Művészeti Iskolában színész-bábszínész szakra járt. A hazai versenyzők számára hivatalosan 1996 óta gyakorolható amatőr női bokszról, valamint a profivá válásról alig tudni meg valamit, túl azon, hogy itthon a női hivatásos boksz szponzorok hiányában nem jelent megélhetést. Az edző-menedzser Feja Tibor bizton bőséggel szolgált volna információval, ám ehelyett főleg azt látjuk, amint a nekikeseredett „lányait” pátyolgatja. A glamúrmentes környezetről, és az általánosan alacsony presztízsről így is árulkodik, hogy Némedi-Varga Csilla akkor ábrándult ki a profi-létből, mikor tavaly, karrierje fontos állomásán a szervezők szállodai ágyára hajították a bankókat a bulgáriai Vracában. Úgy érezte magát (kivált vesztesként), akár egy „sarkon álló”.

A 74 perces doku, melyben leginkább sérüléseket, könnyeket, kilátástalanságot, kétségeket mutatnak, elsősorban genderműként érdekes. „Belül nem lány vagyok, hanem fiú. (…) Ezért jött az az ötletem, hogy fiús lány” – így Csenge, a film legnagyobb egyénisége; rajta kívül mindegyik heroina kényszeresen bizonygatja az amúgy látszatra nyilvánvaló feminin jellegét. Mindőjük a boksszal azonosítja az erőt, a nőiességét pedig a sütés-főzéssel, a magas sarkú viselésével, a műkörömmel, a párkapcsolatával, vagy ha szingli, hajdani aktfotókkal demonstrálja. Mindez felvet számos, nem pusztán szocializációs kérdést, amellett, hogy a női bokszra hatványozottan igaz, ami a bokszra általában: nem a középosztály gyermekeinek sportja, ahogyan ezek a nők sem az emancipáció élharcosai. Miközben – hasonlóan a kakasviadalok miliőjét árasztó női pankrációhoz, iszapbirkózáshoz – egy, a férfiasságot szimbolizáló küzdősport az identitásuk meghatározó eleme, a férfi-női szerepekről sztereotípiákban gondolkodnak. Ezen ellentmondás miatt tartom izgalmasnak, sőt fontosnak az esztétikájában is konzervatív, gyengén szerkesztett munkát, amely megelégszik a felszín kedélyes, családbarát, „nőcis” karcolgatásával.

 

Ütős csajok – magyar dokumentumfilm, 2016. Rendezte: Nordin Eszter. Gyártó: HBO. 74 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12755