KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A lökött tesó

Kránicz Bence

Our Idiot Brother – amerikai, 2011. Rendezte: Jesse Peretz. Szereplők: Paul Rudd, Elizabeth Banks, Zooey Deschanel. Forgalmazó: Fantasy Film. 90 perc.

 

A „bölcs vadember” típuskaraktere felettébb jól jön, ha a felszínes emberi kapcsolatokat vagy abszurd társadalmi konvenciókat bírálnák a filmesek. A lökött tesó címszereplője is Kaspar Hauser örököse: a légynek sem árt, de őszintesége, nyíltsága, alakoskodást és hamisságot nem tűrő jelenléte folytán mégis terhessé válik környezete számára. Ned azért kerül börtönbe, mert jóhiszeműen füvet ad el egy rendőrnek. Szabadulása után édesanyjához költözik, majd sorban összevész a szeretteivel, hiszen saját élethazugságaikra, kisstílűségükre ébreszti rá a napi mókuskerékben vergődő rokonokat.

A főhőst a sorozatszerepei után Judd Apatow komikusi köréhez csatlakozó, legújabban Hangyaként a Marvel szuperhőselitjébe is felvételt nyert Paul Rudd játssza, rokonszenves egyszerűséggel, mellőzve a ripacskodást. Figuráját izgalmasabbá teszi, hogy nehéz eldönteni, Nedet csupán az önsegélyező könyvekben fennen hangoztatott „pozitív gondolkodás” vezeti, vagy netán enyhén autista, a lényegen – a testvérek álságos viszonyain, folytathatatlan rutinján – azonban ez nem változtat. Rudd körül az amerikai indie film fősodrából merített szereplőgárda vonul fel, az angyali Zooey Deschaneltől a Városfejlesztési osztályból dobbantó Adam Scottig, a társulat pedig a meglepetéseket nem tartogató sztorit is kellemesen élvezhetővé teszi.

A film ugyanakkor jó példa rá, milyen kiszámíthatóvá és izgalommentessé váltak a könnyűsúlyú sztárokat felvonultató, Sundance-kompatibilis, keserédes családi dramedyk. A rendező, Jesse Peretz első filmje, a First Love, Last Rites Ian McEwan-adaptációja még bátran merte folytatni a kilencvenes évek amerikai művészfilmjének Gus Van Sant- vagy Hal Hartley-féle melodrámai megközelítését. A lökött tesó se rossz, de efféle bátorság, vagy akár csak egy pici fésületlenség és szenvedély fájóan hiányzik belőle.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12850