KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pofoncsata

Kovács Gellért

Fist Fight – amerikai, 2017. Rendezte: Richie Keen. Írta: Evan Sussler. Kép: Eric Alan Edwards. Zene: Dominic Lewis. Szereplők: Charlie Day (Andy), Ice Cube (Strickland), Tracy Morgan (Crawford), Jillian Bell (Holly), Christina Hendricks (Ms. Monet). Gyártó: New Line Cinema / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 100 perc.

 

„Érted haragszunk, nem ellened” – egyre több „R”, vagyis a legmagasabb korhatár besorolású vígjáték üzeni ezt az amerikai munkahelyeknek. Az olyan, úgynevezett szókimondó, vagyis poénjaikkal a trágár beszédre, a droghasználatra és az altesti helyzetekre koncentráló produkciók hősei, mint akiket a Hivatali karácsonyban, vagy a Pofoncsatában láthatunk, már korántsem azért vetkőznek ki magukból, hogy kiszállhassanak a mókuskerékből. Sokkal inkább az állásukat féltik, illetve a vad bulizás közepette sem feledik, hogy másnap(osan) is be szeretnének menni dolgozni. Itt és most a pipogya és a kemény tanár esik egymásnak, pontosabban utóbbi kergeti az előbbit, hogy bunyózzanak egy – elhasznált, de talán még mindig divatos kifejezéssel élve – epikusat az iskolaudvaron. A pedagógusok megőrültek, a diákok szintúgy, közli velünk a film kellemetlenül sokszor, a nagyjából élvezetes (Jillian Bell) vagy totálisan kínos (Tracy Morgan) mellékszereplői magánszámok közepette is.

Ám mindennek megvan az oka: a gimnázium felszereltsége leharcolt, a bedilizett pedagógusok nincsenek megfizetve. Akik a befejezés szerint akkor a legmenőbbek, ha teli torokból képesek leüvölteni a rakoncátlan diákok fejét. A tanár kisiskolás leánycsemetéje pedig akkor, ha a helyi tehetségkutatón csúnya szövegezésű rapszámot karaokézva küldi el a fenébe undok osztálytársait. Richie Keen filmje semmiféle korrektséggel nem vádolható – de sajnos azzal sem, hogy igazán mulatságos tudna lenni. Egyszerűen csak fárasztóan kretén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13136