KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huysmans/Buñuel

Lovagról és papokról

Ardai Zoltán

Luis Buñuel Jean-Claude Carriere-rel írt Odalenn című forgatókönyvéből sohasem készült film.

 

Vonzóan gyanús irodalmi gyöngy- és pralinéfüzér a Szukits Könyvkiadó „Modern klasszikusok”-sorozata. Nem lenne rossz, ha továbbfűződnék, alig hihető viszont, hogy még egy-két ilyen szerencsétlen kiadványt elbírna a sorozat, mint Buñuel és Carrière papíron rekedt 1975-ös forgatókönyvének nemrég előrittyentett magyar publikációja. Ennek a könyvszörnyecskének már az alaphelyzete is nyomorúságos, itthon ugyanis nem épp könnyen hozzáférhetők a XIX. század végi francia lektűrtenyészet nagyhírű darabjai, amelyek egyike nyomán a forgatókönyv készült. E kihozatalával a Szukits mintha a következőket mondaná: „sajnáljuk, ha kellemetlen önnek, hogy a Niebelungenliedtől Hedajátig, Zamjatyinig és tovább számos patinás szövegcsemege nem kapható magyarul, így a főbb Huysmans-regények sem, de hopplá, tessék, Huysmans-fordítás helyett itt egy filmszcenárió a Là-bas nyomán, modern ez, és klasszikus, szerzője a kitűnő nevű Buñuel rendező!”

Buñuel ugyan – mint arról már a Là-bas-scriptet boncoló Ágfalvi Attila is értesített a Filmvilág 98/7-es számában, és a Bikácsy-féle Buñuel-napló is utal rá – kissé viszolygott e filmkezdeményétől, mígnem határozottan el is vetette, de a kiadó ajánlatát csak ezért, látatlanban elutasítani könnyelműség volna.

A könyvecske kinyílik. Már az előszó háromsoros címkompozíciójának cifrálkodó tipográfiája is gyorsan elmélyítheti az olvasó rosszkedvét, de ha bizalma csupán megbicsaklik a látványtól, úgy majd a szövegoldalak, a sorokból felcsapódó sűrű repesz-zápor már mindenképp riadalomba taszítja, kihíván pszichéjéből a haragot vagy a keserves zokogás ingerét. Az előszót „Carrière” írta, művészek dolgairól, valami Frederico Lorca, Luys meg mások törekvéseiről. Szó esik benne szürrealista szlogenekről is, „amelyeket még a Latin Negyed falaira is felfestettek”. Latin negyed híres hely Európában, úgyhogy az alaphangoltságunk ezzel meg is van a főszöveghez. Most akkor neki a srapnellzivatarnak: jön „első paraszt asszony”, „második paraszt asszony”, „hűbér birtok”, „kápolna folyosólya”, „vica versa” (a Vica, a vadevezős című mozibohózat sikere óta használatos játéklatin formula Hungáriában, amelyet újabb időkben sokan tréfás szándék nélkül írnak vagy mondanak így), és egyebek rogyásig. Vesszők csak ritkán moderálják a hihetetlen írásképek tobzódását. A középkori élet zamatait sejtetni hivatott mondatalakzatok („az asztal körül igen gyorsan eluralkodik egy őszinte, szívélyes hangulat”) gyakran antifunkcionálnak.

Ami a fergeteges fordítói tűzijáték mögött az eredetiből kirajzolódik: hogy a két idősíkban játszódó cselekmény középkori oldala valamely, Buñueltől szokatlan áhítattal szövetett meg (a krisztiánus komolyság és a sátánista lovagi szenvedély egységében), míg a triviális jelenkori oldal megformálása nem nélkülözi André Gide „vatikáni” regényének kifinomultan jegeces szarkazmusát. A szélhámos lelkészeket, álpapnak vélhető valódi papokat és gyilkos gyóntatóatyákat Buñuelnél mindig körüllengő aromatikus alkotói kedély a Là-bas filmrevitelekor talán zavarossá vált volna, vagy különös irányba tolódott volna. Tudjuk, Nietzschénél, elméje elborultának küszöbén a Jézus-utálat egyfajta Szentháromság-extázisba csapott át (Dionüszosz, Jézus és én összeolvadunk). Az Odalenn pedig, mármint a Huysmans/Buñuel-írásmű magyar fordítása, annyit tett hozzá hazánk buñuelológiájához, hogy képesnek bizonyult a buñueli szabadság nem egy itthoni hívének lelkéből előcsalni a dühödött paptanárt. Beismerés, béke, estharang, engesztelés.

Szukits Könyvkiadó, 2001


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2516