KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Még egy nap a Paradicsomban

Békés Pál

 

Az elixír, melybe előhíváskor a Még egy nap a Paradicsomban celluloidját áztatták, minden bizonnyal vér, heroin és különféle testnedvek elegyéből készült.

Mégis, a bűn és a bűnözők világának Larry Clark-féle megközelítése riasztó, vad szépség emlékét hagyja azokban, aki átvészelik a kezdet sokkoló képsorait.

Bobbie és Rosie, a majdhogynem fiatalkorú és szinte magától értetődően narkós (valószínűleg valóban az anyatejjel szívták magukba) bűnöző-páros véletlenszerűen csapódik Mel és Sid kettőséhez. Az idősebb duett már régóta otthonos a tolvajlás, rablás és kisléptékű kábítószer-kereskedelem világában. A film veleje e négy ember kaotikus, folytonosan változó viszonyrendszere, háttérben az amerikai Közép-Nyugat úgynevezett kábítószer-szubkultúrájával.

A Még egy nap a Paradicsomban nem mitizálja a törvényen kívül sodródottakat, nem stilizálja őket a kor Bonnie és Clyde-jaivá, ugyanakkor nem is vasalja őket a krimisémák lapos és jellegtelen jellemeivé. Ezek az emberek csupán azért szélsőségesek, mert körülményeik is azok. Ha a sors kegyelméből netán a jómódú középosztályhoz tartozó polgárnak születtek volna, éppoly természetesen élnék meg azt is, mint most az alvilág közegét.

Larry Clark lehetővé teszi, hogy átérezzük, mitől lehet a bűn világa vonzó – hiszen a korláttalan szabadság illúziójával kecsegtet -, és lehetővé teszi, hogy átéljük, miféle folytonos élet-halál közötti lebegés, milyen esetleges, a véletlennek kiszolgáltatott lét ez; hiszen épp attól oly vonzóan felfokozott, hogy bármely pillanatban véget érhet.

És véget is ér. Ha nem ma, hát majd holnap. Kábítószer-túladagolás, rablás közben elkövetett apró hiba, a hisztérikus idegesség következtében szándékolatlanul kirobbant mészárlás – megannyi véletlen. A halál benne van a pakliban. Pontosabban: ebben a pakliban szinte nincs is más lap.

Rosie-val a heroin végez, Bobbie-val Mel végezne egy sikerületlen rablás után, attól tartva, hogy a fiú feladja őket, ám Sid, Mel élettársa – átmenetileg – megmenti a fiút. Mindenki fut, menekül és talán nyer is némi haladékot – csupán azért, hogy szusszanván egyet nekifusson a következő halálnak. Tudván tudjuk: végső soron nincs menekvés.

Mindig minden csupán egyetlen hajszálon múlik. Persze nem csak a vásznon. Minden attól függ, mennyi hajunk van. És hogy kihull-e a rémülettől időnek előtte. Mert akkor már egy hajszálon sem múlhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4519