KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Testek csábítása

Fáber András

 

Az irodalomban Lukianosztól Sartre-ig, a filmművészetben Luis Buñueltól Makk Károlyig terjed azoknak a névsora, akiket műre ihletett „a világ legősibb mestersége”, vagyis a prostitúció. Ki erkölcsi, ki emberi, ki üzleti oldalát tartja kiemelendőnek, s kanyarít a probléma köré felfogásától és vérmérsékletétől függően könnyfakasztó tragédiát vagy sikamlós komédiát. Konszolidált korunk, úgy látszik, nem kedvez a művészetben sem a szélsőségeknek, így aztán Robert van Ackeren új filmje, melynek érdemeként említhetjük, hogy mentes mindennemű ízléstelenségtől, valahol középen egyensúlyoz édes és keserű, vidám és szomorú, mókás és megrendítő között.

Hősnője amolyan félig önjelölt, félig kiszemelt robotosa az említett mesterség egy speciális válfajának: bájaira főként a szado-mazochisztikus erotika rabjai vevők. Társa, szerelme – rokonszenves küllemű fiatalember, akivel véletlenül köt ismeretséget – férfiúi erejét bocsátja áruba, jobbára parlagon hagyott vagy megcsalt asszonyoknak. A párocska között cseppet sem frivol érzelmi bonyodalom támad: az ifjú féltékennyé válik barátnője „specialitására” (melynek gyakorlása közben egy ízben meg is lesi, a nézővel együtt szemtanújává válva Krafft-Ebing Psychopathia sexualis című avulhatatlan forrásmunkája alapján egy újabb esettanulmánynak), a lány pedig véletlenül tudomást szerez szerelme homoerotikus vonzalmáról közös barátjuk, egy javakorabeli galéria-tulajdonos iránt. Mindeme – olykor erőszakoknak ható – konfliktusok vezetnek a film eredeti címében említett flambírozáshoz. Aggodalomra semmi ok: az alkotók a végkifejletben sem szegik meg az „aurea mediocritas” önként vállalt horatiusi szabályát. A főszereplőnőnek – a fizikai és érzelmi „megperzselődésen” kívül – nem esik komolyabb baja. A nézőnek sem, akit ez a közép-műfajú, közepes tehetséggel és invencióval elkészített film nem állít nagyobb intellektuális, érzelmi vagy esztétikai erőfeszítés elé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5336