KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Durr, durr és csók

Köves Gábor

 

Akármilyen jópofa is kiszólni a meséből és kommentálni a látottakat, olyan játékszer ez, ami könnyen felrobbanhat az elővigyázatlan felhasználó kezében. Kommentátorunk, ki maga is résztvevője a történteknek, piti kis tolvaj, aki még egy játékboltot sem képes anélkül kirabolni, hogy meg ne szólaljon a riasztó. A riasztó tehát riaszt, hősünk iszkol, s mit tesz a jótékony dramaturgia, nagy sietségében egy hollywoodi szereplőválogatáson találja magát. Természetesen nem ő az egyetlen szerephalmozó ebben a saját öntudatára ébredt produkcióban: rajta kívül egy meleg hollywoodi magándetektív, a sztárok szennyesének jó ismerője, és egy érző szívű, ám a végzet asszonyaként riszáló playboy-nyuszi színesítik a noir-fényes palettát. Előbb-utóbb természetesen hulla is akad, az elkövető kiléte azonban egy percig sem kétséges: Shane Black régi ismerősünk, igazi hollywoodi nehézfiú, aki nélkül jó ideig nem készülhetett buddy-movie az iparágban. Black, akinek forgatókönyvei (Halálos fegyver) egykor dollármilliókat értek, manapság azonban inkább csak muzeális értéket képviselnek, elsőfilmes rendezőként éppen abból csinál viccet, amit a legjobban ismer: az általa kreált és saját kezűleg sírba vitt buddy movie-ból és a hollywoodi táplálkozási lánc ragadozóiból. Mutatványa kiérlelt, magabiztos produkció, ahol nagyon kell a játékmester kezét figyelni, Black ugyanis állandóan csal. Úgy szórja a gegjeit, olyan kitartóan reflektál saját egykori hollywoodi énjére, a nézői elvárásokra és a krimi-irodalom kisisteneire, mintha legalábbis komoly elszámolnia valója lenne a mítoszgyártó gépezettel. Pedig dehogyis van neki. Black távolról sem az Altman-féle gúnyos médiaszatírában utazik, vitriol helyett inkább csak csipkelődik, miközben nagyon is szereti ezt az egész kiszolgált garnizont. A Kiss Kiss Bang Bang sokkal inkább köszönetnyilvánítás, mint leleplezés. Játékosan leplezett szerelmeslevelében Black köszönetet mond a boldog évekért, amikor még egy ballonkabátos magánnyomozót is komolyan lehetett venni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8498