KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bob és Carol és Ted és Alice

Pápai Zsolt

Bob & Carol & Ted & Alice – amerikai, 1969. Rendezte: Paul Mazursky. Szereplők: Natalie Wood, Robert Culp, Elliott Gould, Dyan Cannon. Forgalmazó: Warner Home Video. 101 perc.

A hatvanas-hetvenes évek fordulójának Amerikájában az európai művészfilm iránt rajongó keleti parti rendezők közül többen a nagy modernistáknak dedikálták pályanyitó mozijukat. Paul Mazursky külön kitűnt lelkesültségével a csapatban, Alex Csodaországban című fabulájával Fellini, a Szerelmes Blume-mal Truffaut előtt hajolt földig, debütáló nagyfilmjével pedig Forman és Menzel előtt emelt kalapot.

A Bob és Carol és Ted és Alice két impulzus szülötte, a cseh újhullám mellett a hatvanas évek tabudöntögető miliője is hatással volt Mazurskyra, az az időszak, amikor a szexuális forradalom incselkedő kísértete járta be a nyugatot. A történet középpontjában a címbeli négy fiatal – két pár – áll, akik a szabadosság fantomjától megbabonázva arra az elhatározásra jutnak, hogy kinyitják a kapcsolatukat egymás és mások előtt. A téma örvén ironikus és fanyar humorú jelenetek sorában mondja el a rendező a véleményét a hatvanas évek amerikai fiataljairól, azaz a saját generációjáról.

Mazursky mesterien emeli át a cseh újhullám eredményeit az amerikai miliőbe, a bárgyú-bájos karakterek, az epizodikus sztoriépítés és a drámai pillanatok kerülése egyaránt a nova vlna alapműveit idézik. És még valami. A hatvanas évek cseh rendezőinek egyik legnagyobb hozamú felismerése az volt, hogy a kommunista rendszer bornírtsága nem csupán nagy ívű parabolák megalkotásával, hanem a hétköznapok banális pillanatainak felvillantásával is bemutatható. Mazursky számára ennek a banáldramaturgiának az adaptálása sem jelent gondot, olyan elegánsan oldja meg a feladatot, ahogy még Formannak sem sikerült az Elszakadásban.

Extrák: audiokommentár a rendezővel és a főszereplőkkel, doku a Lee Strasberg Institute-ról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8644